tényleg

a kisállat ma megőrült. össze is vesztünk majdnem, de még előtte inkább elmentem itthonról. már azzal kezdte, hogy iszonyatos hangerővel rágta a polcát reggel, amit többszöri ágyból kiüvöltésre se hagyott abba, így fel kellett kelnem. jó. adtam neki enni, mert gondoltam az éhség a nyomora. mostanában nagyon sokat eszik. aztán kiengedtem, de az ámokfutás csak nem maradt abba. nagyon ritkán rossz tényleg, így szavam se lehet, de ma bepótolt mindent. kint is csak randalírozni bírt és az összes hülyeséget végigpróbálta, amikért rá szoktam szólni. ahogy az egyik miatt kiabáltam, már szaladt is csinálni az újabb baromságot. hoyg példák is legyenek: bekúszott a tv asztal alá, ahova azt sem értem hogy fér még be, és ott kaparta a parkettát, meg rágta a tv asztalt. aztán miután kikiabáltam onnan (egyébként egy vicc, h tényleg ki is jön ordításra), nekiesett az egyik asztal lábának. utána széttépte a dobozát (jó ezt mondjuk lehet neki, csak már idegbeteg voltam és nem bírtam elviselni a tépés hangját). ki akart slisszolni a nappaliból, aztán a konyhából. felugrott a ketrece tetejére és onnan rágta az étkező asztal lábát. tépte a szőnyeget. megrágta a fa lábmasszírozóm. be akart jutni ide-oda. jó, végül is ennyiben ki  is merül az elkövetett rosszaságainak a száma, és így leírva nem olyan borzasztó, de mivel mondom, ahhoz vagyok szokva, hoyg ezeket szökőévente egyszer csinálja és akkor sem mindet egyszerre, most kiidegelt elég hamar. mikor már untam a saját óbégatásom és minden magam körül fellelhetőt "hozzá vágtam" (mellé dobtam, de le se tojta, immunis az ilyen ijesztgetésre), becsuktam a helyére gondolkodni és elmentem itthonról. ha nem megyek, akkor elkezdi a rácsot tépni, ami a vég, olyan borzasztó a hangja. mire hazajöttem normális lett. nem értem ilyenkor mi leli. amúgy persze extrém aranyos és már agyon is simogattam, meg bámultam a haját, ami a legeslegcukibb rajta.