és voltam végre újra vak masszázson is, ahol a legcsikisebb pontomba vezettek ilyen áram szerű valamit (vagy áramot tényleg, én nem tudom) és akkor az maga a borzalom. abbahagyhatatlanul röhögve visítottam és nem hittem el, h ez tényleg történik. és hiába nem akartam, löktem el magamról a bácsi kezét és az a szerencse, h baromi erős és ellen bírt nekem állni. nem könnyű velem, na. még a fájdalmas részeket is jobban tűröm, mint ezt a csikizést, pedig a fájás is bőven elég borzalmas.
és ide is eljött velem, ami megint külön kegy, csak mondom.
tényleg csak nyávogás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése