tényleg

soha nem kértem kölcsön senkitől, nem tartoztam és tőlem se kértek és nekem se tartoztak. régebben. mert egy idióta exem 2,5 éve tartozik egy, az igazi tartozásához képest nagyon lealkudott összeggel, amit így is képtelen megadni. 2 évig vártam, h majd jelentkezik és odaadja. mindezt azután, h úgy váltunk el, h egy héten belül megkapom. 2 év után felkerestem. azt mondta elfelejtette, h tartozik. most fél éve próbálom behajtani rajta. ő is megpróbálta. nem ment. össze-vissza hiteget, de pénzt még nem láttam. ma jó kedvemben talált, felhívtam. azt mondja rossz híre van. na mondom most hagyd abba, leszarom a rossz híreidet, kezdd el törleszteni a pénzt, mert baromira elegem van. nem érdekel, ha 5-10.000 ft-jával is adod meg, de legyünk már túl rajta. olyan ideges voltam, h konkrétan beszélni se tudtam. ilyen még nem volt, h nem tudtam kimondani a szavakat. hát mi ez már, h még nekem kell könyörögnöm azért a pénzért, amit elveimmel ellentétben, és mindemellett jóhiszeműen kölcsön adtam neki! főleg most, hogy ilyen még nem volt, de én is tartozom vkinek. nagyon evés pénzzel és nem is értem hogy nincs ennyim, de nincs. pillanatokon belül fordulhat a kocka, de a tényen nem változtat, h szeretném megadni a tartozásom és perpillanat nem bírom. engem ez nyomaszt. én nem felejtem el 2 évre, h tartozom, akkor sem, ha pontosan a tized része annak, amivel ő tartozik nekem. és még csak pár napot késésben vagyok vele, de akkor is, én ezt nem. fel is hívtam gyorsan a helyet, ahova tartozom és nagyon kedvesek voltak, nincs is semmi baj, de nekem ez akkor sem fér bele. bennem olyan nyomást kelt egy ilyen szituáció, hogy elképzelni sem tudom hogy lehet nagy összegekkel tartozni mindenfelé. a hitelfelvételt sem értem. amit nem tudok megvenni, azt nem veszem meg. jó, nekem speciális a helyzetem, szóval esetleg könnyen beszélek, nem tudom, de ettől függetlenül bennem működik egy olyan dolog, hogy nem veszek meg semmit, amit nem engedhetek meg magamnak, csak ne kelljen törlesztenem. belehalnék az érzésbe, hogy valamit már birtoklok, de még évekig fizetek érte. inkább nem kell. a mostani tartozásom is teljesen véletlen egyébként, nem az volt, hogy megvettem olyat, amire nincs pénzem. na de visszatérve a voltpasim tartozására. állítólag most már ő is belátja, h nem fogja tudni megadni egy összegben soha, így részletekben kell elkezdenie fizetni. most hétvégére kpatam ígéretet, hogy ad 5-10.000 ft-ot. ez nekem így persze nem jó, de jobb, mint a semmi és szeretnék már a végére érni. ezt is hiszem, ha látom ugye. így hív, meg úgy hív. haha. ilyenkor mindig biztosítom róla, nyugodjon meg, ha ő nem hív, én biztos fogom. és mindig úgy örülök, mikor ezt beszúrhatom, mert vicces is, meg igaz is és ez a legjobb dumám az ügyben és olyan jól esik kimondani. ő nyilván nincs elragadtatva tőle, főleg, mert tudja, hogy be is tartom :)