tényleg

szakítottam vele, de szerintem nem tud róla. így utóbb elgondolkodom, elég egyértelmű voltam-e és azt hiszem nem. az volt, h ebéd után hazajöttünk és nem tudom miért, de az ölébe ültem, ahoyg szoktam. aztán így ülve elaludt. felriadva kérdezte lefekhetünk-e vhol. elindultam a háló felé, mire ő nem tudom miért, inkább kint akart lefeküdni, de rám nézve szó nélkül elindult utánam. a szoba felé menet odaböktem, h ne aggódjon, nem fogok rámászni, mert azt hittem, talán azért nem akar bemenni. lefeküdtünk. én háttal neki, nem a mellkasára, ahogy szoktam és már nem emlékszem hogy,de észrevette, h sírok, vagyis inkább csak pityergek. kérdezgette mért, de nem nagyon tudtam belekezdeni. egy ideig azt hitte amiatt, hogy említettem, álmodtam vmi rosszat vele kapcsolatban*. nagy nehezen csak elmondtam aztán. nagyon csöndben volt. nekem ijedt csöndnek tűnt. vagy olyannak, h nagyon sajnál, ó mit tett, de igaziból nem tudom mire gondolt. amit én hiányoltam, az mondjuk, h átölel és vigasztal, miközben mindenféle közhelyeket mond, amitől még jobban sírok, de azért jól esnek. na semmi ilyen nem volt, hanem csak talán nézett, meg megfogta az arcom, h ne szomorkodjak emiatt és hazafelé meghív fagyizni, hogy jobb kedvem legyen. és most akkor egész nap szomorkodni fogok, ne szomorkodjak, menjünk ki. netezni akart bmeg, hát el lehet ezt hinni? nem mentünk ki nyilván, és gyorsan módosított, h nem megy netezni, csak viccelt. aztán rám hajtotta a fejét és elaludt. néztem a plafont és nem hittem el, h ez velem történik. gondolkodtam, hallottam-e valaha ilyen gáz történetet bárkitől is. néha felnézett és aludt tovább. aztán én is elaludtam. a telefonjára ébredtünk. kiment telefonálni, de utána visszajött, mert tudta, h hiszti lenne, ha nem. viszont már nem aludt, hanem ütemre szuszogott vmi metal számot. nem hittem el. aztán átölelt, akkor először és megkérdezte kimegyünk-e netezni. nem. kimehet-e netezni. nem. ezeket csak a fejemmel jeleztem, nem bírtam semmit se szólni ennyi faszságra. végül beidegesedtem és közöltem, oda megy, ahova akar, leszarom. és akkor kimentünk a nappaliba, ahol leült netezni és minden átmenet nélkül mutogatni a kedvenc kocsiját. és hogy üljek mellé. ezt úgy 3 percig bírtam, majd közöltem, hoyg ez  a szánalmasság netovábbja, hagyja abba és szeretném hazavinni a családjához. így is lett. útközben be kellett ugrani anyukájához a beígért könyvekért. onnan kifelé jövet, már nem tudom hogyan került szóba, de vhogy rákérdezett, h nem találkozom vele többet? nem is válaszoltam. végül fagyi nélkül, sűrű kussban hazavittem. mikor már majdnem ott voltunk megköszöntem neki a beígért, de nem teljesített fagyit. azt mondja bemehetünk itt is egybe, ha szeretnék. dehogy szeretnék. és akkor azt mondta, hogy nem ért amúgy semmit és mondjam már meg neki, h tulképp mit csinált rosszul. mindent. aztán odaértünk a házukhoz, puszi-puszi és kiszállt. azt hiszem tényleg nem tudja, h elvileg kiraktam.

*álmomban szeretkezni akart velem, én meg nem, annyira bántottak a tegnap elhangzottak. és szörnyű érzés volt, hogy bánatomban visszautasítom. ráadásul csak még elkeseredettebb lettem, mert amúgy meg mást se szeretnék, csak vele lenni.