tényleg

szerencsére egyelőre nincsenek olyan vízióim, h épp mit csinálhat a családjával és őszintén remélem, h nem is lesznek. valószínű azt hiszem amúgy, hogy mi egyszer csak mégis együtt leszünk. nem értem én sem magamat, komolyan, sose hittem, hogy ennyire hülye vagyok. és nem azt érzem, hogy ezt szeretném, de legbelül sejtem, h mégsem így lesz, hanem ez van bennem egyetlen verziónak. nem tudok mit kezdeni vele,  sose volt még ilyen. szoktam érezni, ha csak áltatom magam, meg azt is tudom, mikor hazudok magamnak, de most nem ez a helyzet. nem fantáziálgatok, nem képzelődöm, nem futnak le a fejemben romantikus verziók arra vonatkozóan, hoygan fog visszajönni, egyszerűen csak tudom, h ez lesz. régen töprengtem már olyanon, h vajon az ember észreveszi-e, ha bekattan. tudni fogja, hogy mikor történik ez vele pontosan? csöndben megjegyzem, sztem én tetten értem a pillanatot. hát nagyon szuper. kíváncsian várom mi lesz. vagy jobb esetben teszek is végre vmit magamért és akkor azt látom meg mit intéztem magamnak, nem csak azt, h magától mi lesz.