tényleg

azt mondja a felesége, h szerelmes belé. ez normális?

én amúgy azt hiszem, hoyg nem lehet örökre szerelmesnek lenni, hanem a az őrült szerelem átalakul (szinte kibírhatatlan) szeretetté. én jobban is szeretem ezt a szeretet állapotot, mert mikor szerelmes vagyok, akkor kb ön- és közveszélyes is. őszintén szólva borzasztó állapot (ne értsük félre azért). én szeretek már lehiggadva iszonyúan szeretni és szeretve lenni. és persze ennek a szeretet állapotnak is van hullámzása, hol olyan intenzív, h bele akarok halni, hol alábbhagy, amikor 'csak simán' szeretem a másikat. és időnként meg újra bele is szerelmesedek a másikba, ami szintén őrültté tesz, majd újra csendesül. én ezt a folyamatot nagyon szeretem és így tartom természetesnek.

amellett, h ő nem hisz a feleségének, mert hát látványosan, meg érezhetően is nonszensz, amit beszél, mert hát hogy lenne szerelmes belé, hisz az örök szerelemben. én nem. mármint abban az őrült, felfokozott állapotban, amiről most olvasgattam is és amit a mindenféle hormonok okoznak és nem is fenntartható örökre. mert lehetetlen. én, mikor elborít a lila köd teljesen hülye vagyok. alig alszom, bekapcsolva felejtem a tűzhelyet, a zárban hagyom kívülről a kulcsot  és úgy elmegyek dolgozni, majd hazajőve ott találom, keveset eszem, őrölt módjára vezetek, ott hagyom  a pénztárcám a boltban, képtelen vagyok dolgozni, vagy bármire is koncentrálni, ami nem a szerelmemmel kapcsolatos, egyáltalán nem érdekelnek a kötelezettségeim, egyszerűen nem gondolok rájuk és megfeledkezem róluk, stb. ebben az állapotban nem lehet örökre megmaradni, nekem van úgy, h már terhes is. ezt se értsük félre, de azért tényleg szoktam várni, h kicsit csituljon és legyek normálisabb és jöjjön az a szinte fájdalmasan nagy szeretet, ami szokott az őrülten szerelmes időszak után. az is durva, de 'viselhetőbb'. próbáltam vmi értelmes írást találni a témában a neten, hogy megmutassam neki, de nem nagyon van olyan, ami egy az egyben tetszene és minden benne lenne.

na de visszatérve a nőre, h szerelmes. jaj. teljesen hülye szegény, de tényleg. az is a hihetetlen kategória, h szereti, nemhogy az, h szerelmes belé. és persze mindenki más és máshogy fejezi ki az érzelmeit is, és nem beképzeltségből mondom, de nem vagyunk egy kategória ebből a szempontból (sem). a lényeg, h azért ő tapasztal mondjuk engem, meg otthon a nőt és hát szerencsére szemet szúr még neki is (szerintem elég vak bizonyos téren, vagy nem is tudom, információ híján van, vagy nem tudom, hogy mondjam, de nem lát reálisan dolgokat), hogy vmi hibádzik a nő szeretetében és szerelmében. leginkább, h azt sem tudja mi az. amúgy néha már sajnálom ezt a nőt, mert szerintem a teljesen degenerált családjából hozza szerencsétlen a dolgait és annyi mákja van, h fel sem fogja, h baj van, így legalább nem stresszeli magát ezzel. és tényleg könnyebb a tudatlanoknak, azt kell, h mondjam.

ma amúgy nagyon normális voltam, én is megleptem magam. semmi őrült roham, amivel már mindkettőnket kikészítem. nekem is jobb volt így. éreztem magamban, h könnyebben viselem az életet :) ezért bírtam minden hiszti és rossz érzés nélkül pl ezt a beszélgetést vele, ugyanis ez egy hosszabb párbeszéd volt. és akkor kérdezte tőlem, h én szerelmes vagyok-e belé és erre is olyan értelmesen* és őszintén tudtam válaszolni, h hát még én is meglepődtem. büszke vagyok magamra, na. ő meg egyszerre örült a válaszomnak és volt szomorú persze, meg sajnált, de most ez se érdekelt. és persze ő is szerelmes belém, úgy érzi, de sokkal jobban tudja kontrollálni magát. khm. így.

*szerelmes vagyok belé, amin néha sikerül uralkodnom, akkor viselkedem kb normálisan, de legtöbbször ez nem megy és akkor az elborultsági szintemtől függően viselkedem botrányosan. ilyenkor szoktam teljesen kikészíteni. konkrétan agresszív leszek, követelődzöm, vég nélkül erőszakosan kérdezgetem, hülyeségeket beszélek, legrosszabb esetben pedig alpári módon nyilatkozom  a nőről és teljesen behergelve magam vállalhatatlan dolgokat mondok és kérdezek.