tényleg

egész nap együtt voltunk, ettünk hármasban (én ezt is élvezem, vicces a kollégája), meg ölelgetett teljesen premier plánban nagyon sokáig, amit sehogy sem értek, de sehogy, sehogy, mert az ölelgetést ugyan én kértem, de az életben nem mertem volna a mai körülmények közt még csak közelíteni se hozzá. ilyenkor nem tudom mi van vele, megkattan, vagy vmi. persze én nem bánom és nagyon jó kis ölelés volt és főleg milyen hosszú. a kollégája meg olyan viccesen reagál az ilyesmire, megmosolyogtat. aztán vásároltunk, kocsikat néztünk és épp felment magukhoz átöltözni edzéshez, mikor hívta anyukája, h velem akar beszélni. bár hagytam 2 db névjegyet erre a célra és el is mondtam sokszor lassan és érthetően, h te le fon szám e mail cím is van rajta, de úgy látszik hiába. nem baj. visszahívta nekem és szó szót követett, odamentünk. baszkodtam vagy 1 órát a számítógépükön, aztán megmutatta az összes ékszerét és nekem akart adni egy medált (keresztet), de végül nem, mert nem hordok láncot. és nem az volt, h mondtam, h nem kérem köszönöm, mert nem hordok láncot, hanem előbb kérdezte hordok-e, majd mondta, h jaaa, akkor nem adja nekem, pedig akarta. kicsit félek a kereszttől, úgyhogy jobb is így, de azért érdekes. persze azonnal az jutott eszembe, h vki olyantól kapta, akit utál és sose hordta, meg nem is fogja és ezért. kaptam egy bögre vizet is és majdnem egy banánt is, de azt meg nem eszem. nem könnyű velem. és még az volt, hogy ő meg addig könyveket nézegetett, ami a mániája és egyszer csak kiesett két a4-es kép az egyik könyvből, amin az előző fura nem szeretője volt, akivel előttem találkozgatott és a csaj mindenképp meg akarta kaparintani, de állítólag le se feküdtek. ezt sajnos nem hiszem el, hiába állítja ezt. pont a napokban gondoltam rá amúgy is, h ezt tuti elhallgatja. erre tessék, itt vannak ezek a képek. egyébként nem is értem, nekem eszembe nem jutna képeket adni a még csak nem is szeretőmnek. és tudom, h ő is kapott tőle. nem normálisak.vagy ez szokás? ez a képcsere? mindegy, ezen túl tettem magam és akkor mutatok neki egy képet a laptopon, h jé milyen ruhában vagy a keresztelőn, mire annyit mond, h jé, ott a csaj is közte és a fia közt. mivan?! hát bmeg meghívták egy családi keresztelő ebédjére. ráadásul akkor, mikor mi már 1,5 hónapja találkoztunk. azt tudtam, h eleinte még találkozott vele, hisz azt se lehetett tudni velünk mi lesz, meg hát haverja, nem lehetett megtiltani neki és én kb nem is szóltam soha semmit, bár magamban persze utáltam, mikor tudtam, h találkoznak. de ezt a keresztelőt még csak nem is tudtam. és h a szülei hívták meg. micsoda?! aztán meg, h ő hívta meg, mert berágott a feleségére, h nem ment el és megkérdezte ráér-e ez a nő. nem nagyon tetszett az egész, bár tökrég történt, meg azóta nem is találkoznak, de akkor is. meg h olyan zavarban volt, míg kérdezgettem. most gondoltam utánaolvasok mi tiket írtam akkoriban a blogba és hát pont aznap nyitottam újat itt a blogspoton és az undorító fájdalmaimmal voltam elfoglalva. na mindegy, hagyjuk. amúgy nagyon furán viselkedik otthon (is), szerintem ma, ha az anyja nem járkál utánunk, lett is volna vmi, még ha nem is állhattam volna elő az egész repertoárommal. de az anyukája mindig utánunk jött, eg persze az is lehet, h ő semmi ilyesmire nem godnolt, csak én képzelem szokás szerint. kaptam még egy könyvet anyukájától, ami szar ugyan, de mindenképp olvassam el. jó. kifelé menet meg bemutatott minket vkinek, a fiát persze, mint fia, engem meg, mint a fia bnője. de jó is lenne, ha úgy lehetne engem értelmezni.