tényleg

lám-lám, már késztetésem sincs írni róla. h ma találkoztunk, mert idejött. nem tudom miért. tényleg azért, h elvigyen a kocsijához vmi kulcsot, amit eddig itt tárolt, meg az üres sporttáskáját, amit nem értem minek vitt el, mert eredetileg a könyveit akarta benne elvinni, de azokat most mégis itt hagyta, mint kapcsot (régebben mindig szomorúan kérdezgettem, h mikor meglesz a kocsija, akkor már tényleg teljesen hazaköltözik tőlem? értettem ezalatt a sok könyvét)? vagy h lássa mi a helyzet. vagy inkább mindkettő. elég távolságtartó voltam, bár kooperatív. lehívott megnézni a kocsiját, amibe beletette a kollégája a hátsó üléshuzatot, szóval mégsem közös programnak gondolta, lássam be, meg szép tisztaság volt és hát ugye összerakták romjaiból. de nem érdekelt nyilván. kérdezte utálom-e és h el akarom-e mondani miért pontsoan, ha igen. és akkor elkezdtem mondani egy kivonatot a bennem kavargó gondolatokból és okosan ott kezdtem, h tisztáztam a sírást, meg h mért voltam dühös, mert tudtam, h azt a részt nem (sem) érti, és azt meg is értettem. ezért tisztáztam. pillogott, h hát tényleg nem ezekre gondolt. jó. és akkor kérdeztem elmondjam-e valójában miért volt az egész. igen. mondjuk nem volt sok ideje, mert időre ment, de kb elmondtam. szerintem nem érti.egyelőre ennyi.