tényleg

még vagy két órán át nem jelentkezett és egyre közeledett az idő, h már nem is tud jönni. annyira kész voltam az egésztől (ha mondja előre, h nem jön, nem visel meg ennyire, itt a kilátástalan várás, ami ennyire kikészített), h nekiálltam takarítani, jobb egyszerűen nem jutott eszembe. de ilyen, h ablakokat mostam. mármint clean-nel és wc papírral maszatoltam a sok éves konkrétan sarat a konyhai és hálószobai ablakokon és erkélyajtón. mivel széket nem volt idegem odavinni, csak addig foglalkoztam a kosszal, amíg elértem. nem vagyok túl magas, csak mondom. és kínomban nekiláttam az erkélynek is, ami olyan dráma áldozata lett, amivel én soha nem akartam foglalkozni érdemben. vagy legalábbis addig nem, míg a pasimmal kint nem vacsorázunk romantikusan. két éve elve kint se voltam az erkélyen, legutóbb az akkori exem cigizgetett kint és még az előtt egy évvel volt ott utoljára romantikus vacsora napi jelleggel. na szóval azóta egyszer nyitottam ki az erkély ajtót, hogy kirakjak egy ilyen magas serpenyőnyi (nyeles lábasnyi?) forró olajat több hónapja, még a tél előtt, mert elfelejtettem leszedni róla a matricát vadiúj korában (miért ragasztják az aljára?) és ráégett és forró volt már benne az olaj és nem tudtam vele mit csinálni, kiraktam. vagy ez nem az az edény? nem, az egy másik volt, egy kisebb. na mindegy, vmiért kiraktam és kint is hagytam egészen pár héttel ezelőttig, szóval mondjuk úgy fél évig. azóta persze esett eső, esett hó, fagyott, meg minden és ez a sok természeti jelenség csúnyákat művelt az olajjal. az egész erkély borítva volt a vízzel kevert, ragacsossá vált olajjal, amibe mindenféle falevelek, madártollak és én nem is akarom tudni mik voltak ragadva. lefújtam hideg zsíroldóval és bíztam a legjobbakban. egész könnyen fel tudtam takarítani. csak hagyni kellett hatni a hideg szíroldót, majd okádás nélkül felszedegetni szivaccsal a feloldódott, ragacsos olaj dzsuvát, aztán kétszázháromszor felmosni, súrolni egy másik kis szivaccsal és mosogatószerrel, aztán feltörölni a kezelhetetlen habot wc papírral, aztán százszor felmosni forró vízzel, moppal. és már kész is volt. igaziból tényleg könnyebb volt, mint ahogy azt az alattam lakó mesélte, ugyanis hozzá is lefolyt a tél folyamán a gyilkos keverék és ő máshogy közelítette meg a dolgot és hát eléggé megszenvedett vele. mondjuk az erkályajtó üveg és műanyag része még várat magára, de bízom benne, h az már menni fog. ja, de hogy nem erről akartam írni, hanem arról, h csak nem jött, csak nem jött és míg én a telefon hívását vártam, egyszer csak felcsöngetett, h itt van. úgy megkönnyebbültem. viccből úgy fogadtam, hogy 'nekirontottam' a mellkasának, de közben röhögtem, meg mondtam, h ez egy előre eltervezett performansz, nem komoly, viszont csak zért tudom elviccelni, mert felismertem magamon, h ez a kezdeti időkre jellemző őrület, mikor mindig vártam rá és már kb kezeltetni kellett a sok rá várás miatt, szóval azért vegyünk engem komolyan. megmutattam a nagy, idegből takarítás nyomait és eredményeit is - röhögött. persze én is. és akkor beszélgettünk kicsit a kanapén normélis stílusban, aztán fetrengtünk a szőnyegen és volt egy két utólag szánalmasnak ítélt dolgom, de akkor és ott örültem, h csak így vezetődik le rajtam a hiszti. mindent nagyon jól viselt. aztán kicsit neteztünk és ment is sajna. búcsúzóul még megkérdeztem, mitől függ, h akar-e szexelni, vagy sem és hát attól szerinte, h mennyire bír ellenállni a kísértésnek, aminek mindig ellen akar állni, csak nem mindig sikerül. gyönyörű. mert ma nem akart szexelni. én meg nem is tudtam volna, mert épp kezelés alatt vagyok újra, csak tudni akartam. meg bizonyos dolgokat most is csinált, csak azt éreztem, h a szexet magát kerüli. úgy kell neki, h egyre szókimondóbb vagyok és képes vagyok már mindent megkérdezni. én már nem is tudom mire mondta ma, h ne kérdezzek már olyat, ami ennyire kínos. haha. biztosítottam róla, h ez így hétfőtől nem fog menni, mármint ez a rá várás. értem, h ne várjak rá, értem, értse meg mindenki, de a jelenlegi helyzetem már elmagyarázni se tudom. nagyon rossz most, h mégse lett vége. nagyon. érzetem magamban az erőt, h esetleg kibírnám végre ezt az elválást, de az már nem ment, h annyira vissza akarta csinálni. ja, ezt is mondtam neki. szerencsére nem tagadta le, h ő csinálta vissza szinte erőnek-erejével (jó ez túlzás) , mert hogy nem bír véget vetni ennek, annak ellenére, h egyáltalán nem szabad ezt csinálni. újra haha. tesóm, meg mindenki szerint ki vagyok én használva szexuálisan (nem hinném egyébként, bár az biztos, h olyanokban van része, amikről szerintem kb tényleg csak álmodott) és ennyi. most rájöttem, az is idegesít, h még csak válaszút elé se tudom állítani, mert nyíltan meg van mondva, h nincs válaszút. csak egy út van, a családja, mert a házasság neki szent dolog. szent. szent. szent. én is érzem a botrányt, de mindegy. szent. jövő héttől vagy muszáj az agyamnak helyre billenni, mert most tényleg teljesen elmezavarodott vagyok, vag ynem tudom. nem bírom elviselni magam. ha nem akar velem lenni annyira, h elváljon, miért nem lehetett most vége. de inkább akarjon annyira velem lenni.