most el vagyok szomorodva, mert egyrészt, bár a

most el vagyok szomorodva, mert egyrészt, bár a nagyja kész, ma se lett  kész a nagy lakás átrendezés, pedig dolgoztam rendesen. de ami ennél elkeserítőbb, h nem tetszik, amit eddig alkottam. nem nagyon szokott ilyen lenni, mindig addig variálok, míg elégedett vagyok a végeredménnyel, de vhogy most megakadtam. persze mindig fura átrendezés után a lakás, szokni kell a látványt, de legalább tudni szoktam, h funkció szempontjából jobb. most ezt nem érzem és ráadásul kimaradt két fiókos fém szekrény a nagy rendezkedésből, egyszerűen nincs helyük, pedig nagyon sok dolgot tartok bennük. az átrendezés alapja, h a régi nagy asztalom lecseréltem két kisebbre, amik eddig is megvoltak, egyik a pincében, másik itt, csak máshol. és az új asztal alá nem férnek be a fém szekrények, mert annak is van egy fiókja. és a fiók annak is az oka, h miért az van kívül, nem  a másik asztal. és most nem tudom mi legyen. az egyik szekrénykét már betettem egy állólámpa helyére, de a másikkal mi lesz? tehetném őket egymás tetejére, de annyi erővel akár ki is dobhatnám, egymás tetejére rakva ugyanis nem érem el a felső fiókokat. lehet, h kipakolok a felülre kerülő fiókos szekrényből, de akkor meg mi értelme, ha üres? és lett egy rész, ahol nagyobb tér maradt, a kanapé mögött, de az is minek, semmit se nyertem vele, csak úgy van és zavarja a szemem. de az lenne a legkevesebb, az csak megszokni való. ez a szekrény probléma zavar jobban. mi legyen, mi legyen.

a kisállat bezzeg örül és összevissza cikázik, ugrál, futkos, bujkál, nagy a boldogság. és h minek örül ennyire? kitettem a nappali közepére a fa dobozát (zöldséges rekesz) és ez akkora változatosság, h nem bír magával. régen rendszeresen kitetettem neki, vagy ikeás papírdobozokból építettem ezt-azt, de most egy ideje nem volt kedvem hozzá, meg már nem is hozza úgy lázba, mikor megszokja. kell neki a változatosság, kis aranyos. de leginkább azért aranyos, mert az átalakítás veszélyes része alatt a helyén kellett kuksolnia és egy szót sem szólt, csak nézegetett a polcán hasalva. úgy örülök, h így szereti a helyét. most is berohant épp és nagy huppanással vetődött el bent a szőnyegén. egy aranycsillag, na.