biztos, h minden éh játékos érti a játékszabályokat és egyik sem beteg pszichésen?

a diagnózis

percenként változik a diagnózisom. amikor még húgyúti akármire gondoltam a boltban, vettem tőzegáfonya kapszulát és lét is, meg csalánteát. ittam is egy pohárral rögtön, amint hazaértem. lemarta a szám. kíváncsi leszek e mellé kell-e majd gyomorsavra való gyógyszert ennem pluszban. szerintem ez a tőzegáfonya lé még a vízkövet is leszedné. ha majd nagyon nem bírom inni, megy a wc-be, ott van mit leoldani. egyébként meg nem vagyok biztos ebben a húgyúti akármi verzióban. el is mentem orvoshoz délután, de nyilván a 4 napos ünnep nekik is az (miért?), az ügyelet meg hááát, nagyjából melegedni jó ott télen, de értelmeset nekem még soha nem mondtak és meg se szoktak vizsgálni. már igazából. mert a papírra, amit alá kell írnom mindig egy csomó vizsgálat felkerül. szóval inkább várok még. az a baj, hogy elővettem a tükröt tegnap éjjel és a látvány aggaszt, amiatt vagyok bepánikolva. ha nem láttam volna nyugodtabb lennék. persze marhára fáj is, de jobban viselném képi élmény nélkül.

büntetésben

a kisállat meg büntetésben van. magyarán be van zárva és a polcán kénytelen gubbasztani. nem volt még ilyenre példa, de ma megőrült. nincsenek illúzióim, hogy fel kéne fognia, hogy miért ül a helyén, ha itthon vagyok, de azok után, hogy szándékosan rosszalkodott egy sort az imént, még ennek is adok esélyt. szóval tépi a szőnyeget (tudja, hogy nem szabad). rászólok (tudja, hoyg komolyan gondolom). abbahagyja egy fél pillanatra, közben néz rám kihívóan (tényleg így) és újra nekiáll. és akkor ezt így hatvanszor eljátszottuk, mire marhára meguntam és ideges is lettem, majd hozzávágtam egy üres vizes palackot. most nem az, hogy meg se ijed, de odafut, ahova pattan, megnézi, megszaglássza, az állával megjelöli (addig nekem van fél perc nyugtom), majd visszamegy ugyanoda, ahol eddig rosszalkodott és újrakezdi a szőnyegtépést. meg úgy az egész cirkuszt. még valami repült felé, már azt se tudom mi, majd ugyanaz a nóta, odafut, ellenőrzi, stb. majd megint újra jön a szőnyeg. és mindeközben bámul, hogy mit reagálok. na hát végül azt reagáltam, hogy sátáni ordítás közben bezavartam a helyére és elhordtam mindenfélének hirtelen. tudomásul vette a helyzetet, de kb öt perc múlva arra gondolt, hoyg eleget bűnhődött és szolid rácsrágásba kezdett. haha. azt is tudja, hogy nem szabad. szerencsére elég volt kétszer ráförmedni és megadóan felvonult a polcára kipihenni magát a sok ellenkezés után. azóta jól viselkedik. egyébként egy vicc, hogy nem csak szénaevésre, meg bogyógyártásra van esze, hanem minden másra is egy ilyen kis szarzsáknak.

fáj, akarom

nehezített most a pálya, van vmi, ami fáj, és eleinte nem foglalkoztam vele, de most meg már aggódom és épp azt nézegettem a neten, hogy milyen orvoshoz futhatnék. vagy mi legyen. próbálok visszaemlékezni, hogy szokott-e nekem valaha így fájni és csak várjak, vagy nem és szaladjak azonnal gyógyszerért.

mindemellett nem bírok nem rá gondolni, ami botrány. egyik este valószínűleg meg is őrültem, mert vagy egy órát táncoltam magamban a hálóban és közben persze csak őt láttam magam előtt. a végén még egy pohár bor is lecsúszott, ami nem tragédia, csak én próbálom annak feltüntetni, hogy ne váljon szokásommá. a bor után tovább durvult a helyzet, mármint még jobban éreztem magam, de inkább az  ő hiányát, amibe kész voltam belegebedni akkor és ott, ami iszonyú azonnalráakarokugrani érzésben jelentkezett. aztán még fekve és félálomban is táncoltam, ami így leírva nekem is furán hat, de ezt csináltam, arra azért tisztán emlékszem.

elég nehéz a gyógyulásra koncentrálnom úgy, hogy állandóan csak a bizsergés megy, ami így inkább ugye fájdalom, meg közben meg is jött, ami külön öröm most (amúgy igen), és még így sem tudok nem arra gondolni, hogy hogy nézett legutóbb. azt a nézést be kell tiltanom, mert nem helyénvaló, ráadásul tönkretesz és most szó szerint fájdalmakat okoz. a helyzetem bizarr.

első

na, most lett elegem a freeblogból. nem érdekel mi a problémájuk már megint, csak az érdekel, hogy nem tudok belépni és így írni sem. viszlát.

remélem annyira még majd be tudok lépni, hogy kimentsem az eddigi nyávogásom, más már nem érdekel a freebloggal kapcsolatban.