büntetésben

a kisállat meg büntetésben van. magyarán be van zárva és a polcán kénytelen gubbasztani. nem volt még ilyenre példa, de ma megőrült. nincsenek illúzióim, hogy fel kéne fognia, hogy miért ül a helyén, ha itthon vagyok, de azok után, hogy szándékosan rosszalkodott egy sort az imént, még ennek is adok esélyt. szóval tépi a szőnyeget (tudja, hogy nem szabad). rászólok (tudja, hoyg komolyan gondolom). abbahagyja egy fél pillanatra, közben néz rám kihívóan (tényleg így) és újra nekiáll. és akkor ezt így hatvanszor eljátszottuk, mire marhára meguntam és ideges is lettem, majd hozzávágtam egy üres vizes palackot. most nem az, hogy meg se ijed, de odafut, ahova pattan, megnézi, megszaglássza, az állával megjelöli (addig nekem van fél perc nyugtom), majd visszamegy ugyanoda, ahol eddig rosszalkodott és újrakezdi a szőnyegtépést. meg úgy az egész cirkuszt. még valami repült felé, már azt se tudom mi, majd ugyanaz a nóta, odafut, ellenőrzi, stb. majd megint újra jön a szőnyeg. és mindeközben bámul, hogy mit reagálok. na hát végül azt reagáltam, hogy sátáni ordítás közben bezavartam a helyére és elhordtam mindenfélének hirtelen. tudomásul vette a helyzetet, de kb öt perc múlva arra gondolt, hoyg eleget bűnhődött és szolid rácsrágásba kezdett. haha. azt is tudja, hogy nem szabad. szerencsére elég volt kétszer ráförmedni és megadóan felvonult a polcára kipihenni magát a sok ellenkezés után. azóta jól viselkedik. egyébként egy vicc, hogy nem csak szénaevésre, meg bogyógyártásra van esze, hanem minden másra is egy ilyen kis szarzsáknak.