tényleg

aztán van ez a pasiügy. vannak pillanatok, amik olyan valóságosak és szépek, meg gyomorbizsergetőek. ezeknek természetesen egyáltalán nem szabadna lenniük, de vannak. néha. az eszemmel mindent tudok, de mivel nagyon szükségem van már egy kis figyelemre, meg szeretgetésre, meg rajongásra, meg egy óriás férfitestre (ez amúgy újdonság, sose gondoltam, hogy nekem egy ekkora férfitestre lenne szükségem), így nemhogy nem szabok korlátokat magamnak, de erőnek erejével én megyek fejjel az egészbe bele.

őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen jellegű kapcsolat szolgálhat még bármi újjal számomra. hát tévedtem. ez a pasi nem olyan, mint amilyet én megszoktam viselkedésileg. igaziból nem is értem mi történik benne, mert az eddig egyszerű képlet rá nem igaz. és ez engem sajnos zavar. akadályoztatva érzem magam, amitől kissé erőszakos leszek, amit nem szeretnék, meg ragaszkodóbb, és az érzelmeim is sokkal kevésbé titkolom és mindez nem jó. nem tudom mi lesz így. sírás - rívás, azt gyanítom.