durva napokat élek. ma a tesóm azt mondta, azonnal hagyjam abba, hogy ilyen hangon beszélek telefonon és hogy letagadom, hogy van vmi. de mit mondhatnék, mikor rettegek az egyik vonalon, meg most már egy másikon is, a harmadikon meg kivagyok, hogy mennyire hiányzik, a negyediken meg rádöbbentem az életem céltalan, egy helyben toporgására és ettől szinte sokkos állapotba kerültem. sokkosabba, mint voltam, pedig az már nem is nagyon lehetséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése