tényleg

olyan kíváncsi lennék, hogy mi miatt van olyan gány napom néha, mint pl ma is. semmi nem jó, se így, se úgy, nem találok oda helyekre, rossz utcán kanyarodom be, hiába járok arra ezredszer, rutinból  teljesen másfelé indulok és csak nagyon sokára esik le, hogy fogalmam nincs hova megyek. szarul vezetek, nem tudok koncentrálni, parkolni se semennyire, meg rosszul hallok, mintha vmi visszhangos gödör mélyén ülnék, az átlagosnál is jobban zavar a fény, fura a szaglásom és a szám íze*, nem tudok gondolkodni, csendet akarok, meg bebújni a a paplan alá. és akkor még hányingerem is volt reggel óta, amire csak ettem, meg ettem** és aztán hánytam egy szépet, mikor már nem lehetett hova fokozni az érzést. szerintem kb a tegnap esti borzasztó finom vacsorám is kihánytam. gondolkodtam mi lehetett a baj, de nem tudom, mert most tényleg sok hülyeséget összeettem. sav miatt hánytam, az biztos, de hogy mitől durvult így be, azt nem tudom.

*akkor jött az érzés, mikor tegnap algopirint vettem be fejfájásra. nagyon rég vettem be és a pirinektől kivagyok egy ideje, de nem gondoltam, hogy ennyire durván hat. eddig ilyet csak a saridontól éreztem: napokra elment tőle a szaglásom és nem éreztem ízeket se. nem is szedem már.

**a tegnapi vacsorám időtlen idők óta a legeslegfinomabb volt, de ha belegondolok, nem a legjobb választás a gyomromnak: tescos tonhalkonzerv sós lében + sparos magozott zöld olivabogyó + tescos vmi feta utánzat. nem tudom leírni az ízélményt, csak azt, hogy nagyon bezabáltam belőle pirítóssal.

a mai napot meg sajnos tonikkal kezdtem,meg a maradék tonhal + olivabogyó párossal, feta utánzta szerencsére már nem volt. már ekkor éreztem, hogy valami fura. ebédre a mamám rántott húst csinált. én rendeltem. nagyon rég tologatva van, hogy melyik nap legyen a nagy nap, hát pont mára esett. én meg a hús ugye, de ezt vhogy megkívántam. hát amellett, hogy ízetlen volt, tök rosszul lettem utána. tömtem mellé eszméletlen ecetes uborkasalátát, meg újkrumplit, attól se lett jobb. ittam rá kólát, hiába. uzsonnára, bár egyáltalán nem kívántam, betömtem a citromos joghurt specialitásom. már akkor éreztem, hogy baj van, mikor ettem. de megettem, aztán lefeküdtem, hátha bent marad. sajna éreztem, hogy nem fog. még egy utolsó próbát tettem egy kis kólával, de végül az lett az események felgyorsítója... örülök, hogy ezt leírhattam, mintha nem lenne jobb dolgom. mindjárt sírok.