tényleg

írnék, de nem megy. mert olyasmiket csinálok, amiknek semmi helye az életemben és már inkább csendben szenvedek, mint hogy még meg is örökítsem. és már konkrétan cikinek is érzem magam őszíntén szólva. mert az nem lehet, hogy mindent tudok, mégis a tudásom ellen megyek. a lényeg, hogy magamnak is hazudok, semmi nem igaz, mégis hajkurászom, pedig már több szenvedésből áll az egész, mint jóból. meg is mondtam neki, mire ő azt hiszi halálosan szerelmes vagyok belé, az minden probléma forrása. hát nem, de mindegy. én arra vágytam (mármint ebben a "kapcsolatban"), hogy jó gyorsan lángra kap, lobog, lobog pár hétig, hónapig, aztán szépen elhamvad, és mindenki megy a dolgára. e helyett van az, hogy állandóan elégedetlenkedem, hogy nem hív, nem jön, nem így, nem úgy, blablabla. ő meg mondja erre a saját verzióját*, amit én se nem értek, se nem érdekel, hogy őszinte legyek. egyszerűen nem ehhez vagyok szokva és nem látom értelmét az egésznek így. nekem ez így rossz. mért rossz? mert érzelmeket akarok kiharcolni minden áron és azt úgy nem lehet, hogy 3 napig semmi, aztán kapok egy kicsit, aztán semmi.  ettől persze nekem már egyebekhez sincs kedvem, mert a pár nap kihagyás után egyszerűen elidegenedik tőlem, néha azt is megkérdőjelezem egy-egy elborultabb pillanatomban, hogy igaz-e ez az egész, ami történik, vagy csak én találtam ki? nagyon fura érzés, nem is tudok vele mit kezdeni.** én már nem akarom hívogatni. így meg kiszolgáltatva várhatom, hogy ő hív. nem vagyok már önmagam megint, olyan dolgot akarok mindennél jobban, aminek egyáltalán megtörténnie se kellett volna, nemhogy még erőltetni. meg hát konkrétan rossz ajtón kopogtatok.és az sem segít rajtam, hogy előbb volt tágra nyitva az ajtó, minthogy én kopogtatni kezdtem volna rajta.

* olyasmiket mond, hogy muszáj visszafognia magát, mert már így is nagyon belebonyolódott érzelmileg és nem lesz ez így jó. meg (egy számomra érdekes és felfoghatatlan vonatkozásban) lelkiismeret furdalása van. hát bmeg. nem késő ezen már picit aggódni?!

** próbálom felidézni hogy viselkedtem anno ilyen esetekben, de egyszerűen nem emlékszem. olyasmi rémlik, hogy türelmesebb voltam és abszolút hagytam a dolgokat úgy történni, ahogy történtek. de az még csak nem is rémlik, hogy volt-e az ütemezéssel problémám, vagy sem.