tényleg

a tegnapi nagyon furcsa rossz kedvem azóta is meghatározatlan maradt. magamnak sem tudom érthetővé tenni, hogy ez mi volt. olyasmi kulcsszavakban és nagyon összevissza, hogy összezavartak a régi fényképei, láttam a szüleit, testvérét, a feleségeit, gyerekeit, a rajtam kívüli életét, amiről eddig csak hallottam és ez vhogy megzavart. rádöbbentem vmire, de nem tudom mire. kikristályosodott vmi, de nem tudom mi. aztán találkoztam a szüleivel is, ami még rátett egy lapáttal az érzésre. és a pont az aznapi i-n az volt, hogy szokás szerint előadta, h ő szereti a feleségét és nem válik el (egyébként ez így nem is igaz amúgy. esküszöm magát győzködi ilyenkor).

na ezek után csak ültem itthon, folyt a könnyem egy darabig és próbáltam közben befelé figyelni, h mi ez a nagyon erős negatív érzés. nem jöttem rá. sose éreztem ilyet azelőtt. vhogy rémisztő volt az a délután, megijedtem, h itt igazi felnőtt emberekről van szó, akik közé én nem is illek, mert egy gyerek vagyok és borzasztó tapasztalatlan és tudatlan. és a kesze-kusza múltjukba se illek bele. meg nem is tudom, na, komolyan.