tényleg

ma találkoztunk hajügyből kifolyólag és olyan hajat csináltatott, ami nekem tetszik. aztán ebédeltünk, majd újra megpróbáltuk kideríteni, mi volt a bajom tegnap, ami amúgy még ma is érződött, de már nem annyira. legalábbis én jobban éreztem magam belül, de a fejem ettől még elég elkeseredetten festett. nem tudtam neki értelmesen mit mondani, pedig tényleg megpróbáltam. így aztán azt beszéltük meg, vagyis én kértem meg, hogy ne adja többet elő a még szereti a feleségét nem válik el dolgot. megértettem ugyanis. felfogtam. nem kell ismételgetni, mert rosszul esik. zavar, fáj. és akkor mondta, hogy természetesen nem engem akar vele bántani, csak egyszerűen ismételgetnie kell, hogy biztosan ne legyek becsapódva, meg magát is erősítgeti közben, hogy ez így van. hát nagyon köszönöm, de tényleg. őszintén remélem, hogy abba bírja hagyni, mert nagyon bánt.

délután még visszajött, elvileg, h felvidítson. aranyos volt nagyon, tényleg. imádom az új haját, nagyon tetszik és ha lehet, helyesebb, mint volt. azt mondta holnapra változtat a pajeszán, hogy boldog legyek. ahogy ezt mondja, már az annyira aranyos, hogy egyszerűen a gesztus is elég szinte. persze kiváncsi vagyok tényleg levágja-e.