nagyon szereti a gumicukrot. és akkor tegnap éjjel arra gondoltam, hogy csinálok neki, hogy ne azt a sok csúnyasággal telit egye a boltból. nem tudom honnan szedtem, hogy lehet itthon is csinálni. aztán az internet azonnal megmondta, hogy jól gondoltam, lehet. majdnem elszaladtam a boltba éjjel 2.30-kor, mikor ezt a felfedezést tettem, de aztán mégis inkább az ágyba ájultam szerencsére.
és akkor ma nekiláttam. anniyra magabiztos voltam, hogy nem olvatsam el végül a recepteket, mármint hogy miből mennyi, és hogy, hanem gondoltam, majd simán levesebb vizet adok a zselatinhoz és kész. nem részletezem mit hogy csináltam egyáltalán nem úgy, ahogy a receptben volt, a lényeg, hogy úgy elbasztam a szerintem elbaszhatatlan zselatint, hogy még több óra múlva is víz állaga volt és ment a csapba. szerintem valami elvileg kivitelezhetetlent alkottam. jó, tettem bele bolerot, meg kókuszlisztet (?! én se értem...), és nyilván ezek okozták a bajt. ezzel el is ment az alkotó kedvem gumicukor ügyben, főleg, hogy megnéztem mi van a boltiakban és nem is értem mi annyira káros rajtuk. e betű egyáltalán nem volt bennük, nem mesterséges színezékkel vannak színezve, nem mesterséges aromával vannak ízesítve, csak annyi, hogy tömény cukor az egész, meg hát aki undorodik a zselatintól, az nyilván hány tőle, de ennyi. szóval mi értelme itthon csinálni? és jó formákat se találtam hozzá. hát így. pedig tényleg nagyon akartam.
tényleg csak nyávogás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése