tényleg

olyan finomat főztem, hogy csak na. csirkemáj - hagyma - gomba - krumpli. tényleg jó lett, aminek a múltkori kuszkuszos förmedvény miatt különösen örülök. muszáj rászoknom újra az itthoni főzésre. persze erre is csak miatta vagyok képes, mert annyival sokkal jobban önmagam vagyok, mióta van. mondjuk ezzel együtt egyik közös programunk, az együtt evés múlhat el, bár szívesen elmegyek vele úgy is, h én nem szem, a legjobb meg az lenne, ha neki is főzhetnék és együtt ehetnénk :)

na de vissza a főzésre. szóval megint ráparáztam erre a cukorbetegségre. mostantól én megesküszöm, hogy nagyon odafigyelek. és mozgok, meg minden. van amúgy egy olyan érdekesség, hogy pont ugyanannyi a cukrom (5.6), mint azalatt, hogy szedtem a gyógyszert, amiről önkényesen leálltam. azt mondták anno, hogy a a vércukorszinten látszik majd először javulás, ha hat a gyógyszer és aztán szép lassan az inzulinon is. így arra gondoltam, a romlás is azon látszana. szóval örülök, hogy talán nincs romlás, de tudja a franc. mert ebből ugye az nem látszik, hogy mennyi bazi sok inzulint termelek. lényeg a lényeg, újra összeszedem magam, hogy felállítsak vmi étkezési rendszert ehhez az egészhez. mert ez a legnagyobb problémám, hogy nincs semmi igazán értékelhető, kézzzel fogható, semmi 100% tuti, semmi igazán up to date. nem azzal van nekem bajom, hogy be kell tartani ezt, meg azt. nem. az nekem megy. átállítom az agyam és mint egy hülye, kitartok. azzal van a bajom, hogy nem tudom mit kell csinálni. csak ne vesszen el a lelkesedésem, illetve parám és akkor jó lesz minden.