tényleg

azt hittem még akkor is ömlik belőlem majd a szó, mikor leülök a géphez, de most már kb egy órája netezek és nem lett közléskényszerem. nem csodálom mondjuk. négy hosszú órán keresztül beszélnem kellett róla. négy embernek ordítottam el telefonon, magamból kifordulva, összefüggéstelenül a történetemet. addig akartam beszélni, amíg ki nem irtódik belőlem az utóbbi időszak és főleg a mai este. úgy tűnt bármeddig beszélek, ennek sosem lesz vége. sosem fogom azt érezni, hogy kiürült a lelkem, nincs már benne semmi, ami miatt háboroghatna. azt az érzést vártam, és azt a csöndet, ami utána jön. de nem jött és még most sem érzem, bár jelentősen csökkent bennem az őrület. azt gondoltam, jól van, akkor hazajövök, ide is idehányom a nyomorom és kibontom azt a nyakast, utána pedig addig táncolok sötétben, amíg be nem esek az ágyba. ehelyett az van, h nem nagyon van már kedvem ide vehemenskedni a ma estét, max a tények kedvéért írom majd le és inni se merek, mert zsibbad a bal karom és mi van, ha annak nem tesz jót az iszogatás. minek kell nekem még hipohonderkednem is ma?! hát nincs elég bajom?