tényleg

nem hívott hétfőn. nem hívott kedden. kedden pont a munkahelye felé jártam (komolyan véletlenül), mikor végzett. és akkor hirtelen bekattantam és felhívtam, pedig nem akartam. ki akartam várni mit csinál magától, de mivel úgy éreztem, h ha kedden sem hív, akkor örökre elvágta magát nálam, és nem vagyok kíváncsi a nem tudom milyen játszmáira, mert ezt én idegileg tényleg nem bírom, egyszer csak azt vettem észre, h hívom. előttem ment pár kocsival, kérésemre azt mondta félre tud állni egy kicsit. útban volt egyébként a nőjéért. kiszálltam, ő csak kinyitotta az ajtót. magamból kikelve egy csomó hülyeséget összehordtam, ő pedig kb semmit sem szólt, csak nézett. úgy, ahogy csak pasik tudnak és amire a bicska nyiladozik a zsebemben. szeretnék már pontot tenni az egész végére, mert teljesen elvesztettem a fonalat és önmagam is, és már magam számára is terhes vagyok. nem látok semmit tisztán, nem is fogok, ahogy érzem, úgyhogy itt vmi drasztikusnak kell történnie. perpillanat azt szeretném, ha holnap feljönne, normális hangnemben befejeznénk ezt az egészet, visszaadnám neki a könyvét a pun háborús pornó képregénnyel együtt és viszlát. legyen csönd. muszáj fellélegeznem és messzebbről néznem ezt az egészet, mert különben megfojt. hogy jutottunk ide? és van egy csomó kényszerképzetem is, szuper. azt gondolom pl, hogy engem már megutált, elege van a hisztijeimből, könnyebb lenne neki, ha nem lennék. szeretne lazítani az egészen, mert ez így tovább szerinte sem mehet. otthon sokat javultak a dolgai és ahogy majd én nem leszek, még tovább javulnak. egy gonddal kevesebb lesz neki, ha én már nem leszek. nem fogom tovább nyomasztani azzal, h többet szeretnék vele lenni és hogy azt várom, h elváljon (ezt ő mondta legutóbb. hát úristen. senkit sem szeretnék nyomasztani. és az igaz, h szeretnék többet vele lenni, de mostanában nem igazán nyomulok ezzel, azt meg nem várom el, h elváljon, bár persze örülnék neki, mármint ha nem miattam, hanem maga miatt válna el és utána engem választana (no way, amúgy)).

ja, és eléggé rosszul esett, h komolyan vette, h bármit is tennék ellene bosszúból. soha nem csinálnék ilyet. és képes volt megkérdezni, h komolyan gondolom-e, h bármi ilyesmi közelebb hozna minket egymáshoz. mondom nyilván nem, meg amúgy sem akar velem lenni, mitől lenne velem egy béna bosszú után?! rémisztő, h ilyeneket komolyan gondol. már megint úristen.