tényleg

hívott. elég későn, mindennél később, de ma olyan hangulatban voltam, h egyszerűen nem bírtam idegeskedni rajta. meg hát bízom benne, h nem mer nem hívni. beszélgettünk mindenféléről, ki mit csinált. picit talán döcögős volt, de nem érdekelt, mert mindkét részről érződött az akarás. talán részemről még inkább, mert ugye én nem voltam egészen normális az utóbbi időben. már kommunikációilag. picit szóba került még a tegnapi beszélgetés, h nem emlékeztem egyáltalán, h mondtam vmit, ő meg váltig állította, h de igen, erre kiderült, h nem is tegnap, hanem teganp előtt  mondtam, a sikítozás közben. jézusom. ijesztő. egyáltalán nem emlékszem és nem is hiszem, h mondtam, mert nem volt téma nálam az, de mi van, ha mégis és nem emlékszem? komolyan elgondolkodom a dühöm ilyen módon való levezetésén, mert ezt így tényleg nem lehet. egyébként ez nálam felvett dolog, ez a durva hiszti. régen nem csináltam ilyet, abszolút uralkodtam magamon. csak aztán arra gondoltam, h nem jó a sok lenyelt dolog, mert biztos megbosszulja magát vmi betegség formájában  és akkor elkezdtem így kiengedni magamból. ilyenkor tényleg ki is jön belőlem, mert vicces módon a nagy ordítozásban egyszer csak eljön egy pont, maikor az egész elmúlik és ott állok üresen, megtisztulva, abszolút normálisan és akkor nekem jó ugyan, de a másik nem tudja ezt követni, nem érti, meg hát neki nyilván nem jó, h átélte az egészet. a mostani ordításom nem tartott addig, h lehiggadhassak, dühöngve mentem tovább. puszi, minden nélkül. annak örülök csak, h nem szúrtam be még vmi ordenáréságot búcsúzóul. vagy legalábbis nem emlékszem...

na de vissza a mai beszélgetéshez, a végén megkérdezte szeretem-e még. aranyos volt. annyira azért még nem felhőtlen ez az egész, h telefonon csak úgy bemondjam, h igen, inkább visszakérdeztem, majd azt mondtam, amit ő: persze (ez kettőnk közül csak nekem nem a legjobb válasz a szeretlek kérdésre, ő nem akad fenn rajta). úgyhogy így.

szeretnék vele találkozni, de érzem, h jót tesz egy kis szünet. már most beleborzongok, milyen lesz újra látni. és tegnap azt álmodtam, h szeretkeztünk (úgy, ahogy utoljára a valóságban is), ami most sokat jelent nekem a magam állapotát illetően.