tényleg

hiába tudom, hoyg nem szabad erőltetni a dolgokat, ha úgy érzem nem fog menni, csak azért is csinálom. kínlódva, lassított üzemmódban, de csinálom. perpillanat a trüffelt. pár éve csináltunk először excc-vel és annyira finom volt, hogy alig lehetett abbahagyni az evését. na gondoltam most is csinálok és elkápráztatok vele mindenkit. a számban volt az íze. tudtam hol tartom a receptjét, szóval elvileg semmi nem állhatott az utamba. aztán lett az, hogy mára virradóra 4 órát sikerült aludnom, amitől telejsen kivagyok és nem volt nekem kedvem már létezni sem, nemhogy édességet csinálni. ja, mert még zserbógolyó, a másik nagy kedvencem is tervben volt. de ha már megvettem nagyon sok pénzért a hozzávalókat, akkor csak neki kellett állni. és akkor kiderült, hogy még sincs meg a recept és hiába gondolkodom nonstop, nem emlékszem milyen fűszertől lett olyan nagyon finom anno. keresgéltem a neten is, de hiába, még csak nem is rémlik. az íz az megvan a számban, de nem tudom fűszerre fordítani. mindegy, nekiálltam. gyanakodtam a chilire, vagy fekete borsra, de miután kipróbáltam, kiderült, hogy nem ezeket kerestem. rómaikömény. az se. cayanne bors. az se. és akkor fogtam és vágtam bele rozmaringot a bokromról. azt tudom, hogy nem ez erre gondoltam eredetileg, de legbelül úgy éreztem, ez passzolna. így melegen pont semmi íze nincs, de mivel ezt is alig bírtam összehozni, engem tovább nem érdekel. csak a kidobott pénzt sajnálom. a zserbógolyónak neki se állok már, pedig az elronthatatlan, de egyszerűen nem bírok. mondjuk már az ebédnél tudhattam volna, hogy ez nem a főzés napja. nem lett finom a libacombom. nem tudom mi baja volt, talán magával a hússal volt vmi, mert hát ezen mit lehet elrontani. olyan hányingerem lett tőle, hogy remélem egy ideig nem kívánom meg. zsíros is, meg drága is. kár belém.