tényleg

annyira álmos vagyok folyamatosan, hogy nem bírok blogolni se. pedig muszáj, mert mindent elfelejtek. sajnos mára se lett jobb kedvem, rajtam maradt a tegnapi dolog. bárcsak tudnék jó pofát vágni, mikor rossz kedvem van, de nem tudok. épp a munkahelyén fagyoskodtunk, mikor kérdezte, jobb-e a kedvem. nem. és akkor én már nem is emlékszem mikről beszélgettünk, csak az maradt meg bennem, hogy tovább osztottam az okosságot az önzőségéről, vagyis inkább csak kiegészítettem a tegnap mondottakat. biztos jól esett neki :( aztán hülyébbnél hülyébb párbeszédekbe keveredve már ott tartottunk, hogy érte nem tenném meg mindazt, amit egy semmirekellő exemért megtettem. ez egyáltalán nincs így, sőt, de már nem tudtam mit csinálni, mint kívülről figyelni azt a sok félreértést, ami egymás után kerekedett. volt még olyan is, hogy hőbörgés és akkor odavágta, hogy na úgy látszik, ezért nem illünk mi össze. annyira fájt, mégsem éreztem helyén valónak (újra) előállni azzal, hogy nem érdekel engem se hőbörgés, se semmi, csak vele szeretnék lenni és kész, hova futunk még ötezer kört.

aztán idővel csak enyhült a feszültség, végzett a munkájával, bevásároltunk, hazajöttünk, ő netezett, én főztem és aztán nagyon megdicsért, hogy milyen finom volt és azt is hozzátette, hogy 3 év alatt otthon nem kapott annyi főételt összesen, mint amennyit eddig nálam. én olyan szívesen főznék neki hivatalosan is, ha tehetném. szívvel és lélekkel és bármit, amit csak szeretne.

aztán üldögéltünk a kanapén, én az ölébe kuporodva, még mindig ilyen citromszerű arccal és akkor éreztem, hoyg muszáj neki elmondanom miért vagyok ilyen, mert igaziból nem gondolat olvasó és honnan tudná, hogy már szó sincs a tegnapi vásárlásos performanszról és nem is az nem tetszett, amiket lakás témában mondott, meg nem utálom, sőt, tegnap se utáltam, hanem épp ellenkezőleg. ezúttal nem szólt semmit, legalábbis így emlékszem. vagy talán annyit, hogy abszolút meglepődött, mert tényleg azt hitte, hogy nagyon megharagudtam és nem szeretem (ez remélem csak költői túlzás volt részéről). ezt, hogy nem szól semmit, egyébként néha csinálja. nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy mit jelent. minden esetre perpillanat csak az érdekel, hogy megmondtam neki és remélem nem hiszi, hogy tegnap óta találtam ki magyarázatképp. ha lett volna annyi merszem, megmutatom neki miket írtam tegnap, de nem volt.