tényleg

miután nagy nehezen összeszedtem magam, hogy eszem, kiderült, hogy büdös a hús, amiből főzni akartam. akkor nyúltam a kenyérért, amiről kiderült, hoyg penészes. kár, hogy nem reggel, amikor legutóbb ettem belőle. ekkorra már az egész nap miatt sikítani volt kedvem és kiszaladni a világból. el is mentem a mekibe. aztán vezettem kicsit, majd bevásároltam az éjjelnappaliban. hazaérve újra nekiláttam a tortabevonós ügyemnek és hiába volt erre is ráírva, hogy tegyek bele margarint, nem tettem, mert a másik is akkor ment tönkre. most jó lett. hálistennek. már komolyan arra gondolok, hogy neki. ezen felbuzdulva nekiálltam még egy desszertnek, amiben át kellett számítanom a mennyiségeket és ez nyilván nem ment nekem és nagyon lágy lett a tészta. mivel ez egy ilyen sütés nélküli kekszes izé, tettem még bele margarint, hogy tuti megdermedjen a hűtőben, hogy aztán onnan kivéve mi lesz vele, én nem tudom, de már nem is érdekel. ha nem lesz jó, tálastól megy a kukába és ordítva fogok sírni, hogy mi ez már velem a konyhában, mikor olyan jól indítottam a főzőcskézéssel pár hete/hónapja.

ilyen nehezen esküszöm nem kezdődött még évem. egy fos. egész nap nem szóltam senkihez, csak reggel vele beszéltem egy kicsit, aztán mikor lemondtam délután a vendégséget a bnőmmel, így este gondoltam ideje lenne kinyitni a szám. a szomszéd nem vette fel, a tesóm kinyomott. ezen is tök ideges lettem és többeket már nem is hívtam, nehogy látszólag ok nélkül ordibáljak bárkivel is.