tényleg

nem hiszem el, hoyg ilyenről írok, de úgy látszik mégis. szóval halálra idegesít ez a ne petárdázz szilveszterkor, mert jaj szegény kutyák megijednek, megszöknek és elüti őket az autó, vagy ha nem, akkor ijedtükben esnek össze holtan. jajmár. hol is kezdjem. egyrészt gyűlölöm a petárdázást, nem értem miért lehet petárdázni, nem értem mit élveznek benne, nem értem miért kellett ezt hallgatnom tegnap hajnalig, de attól, hogy nem értem, még senki se fogja abba hagyni sajnos. bárcsak tarkón lehetne lőni a köcsög petárdázókat egy bénító lövedékkel, amitől majd január 2-án élednek újra, de nem lehet. de hoyg jönnek ehhez a kutyás könyörgések? a fb-on ömlő sok hülyeség? aki kutyát vállal, az felelősséget is vállal és az is a dolga sok más közt, hogy ha olyasmi történik, amitől a kutyája halálra rémül, akkor megnyugtassa és vigyázzon rá, hogy ne essen baja. nem értem a petárdától megrémült, kertből kiszökött kutyák kesergő gazdáit, meg nem értem a póráz nélkül levitt, sétáltatás közben a petárdától halálra rémült és világgá, vagy kocsi alá szaladt kutyák kesergő gazdáit se. hát bakker, a kertből be kell vinni a kutyát a házba és ha ez nem elég, ott simogatni, nyugtatgatni, elterelni a figyelmét, foglalkozni vele és semmi baja nem lesz. másnap mehet ki újra. az utcára meg hoyg lehet póráz nélkül levinni a kutyát ilyenkor? egyáltalán, minek órákat sétálni vele? simán elég ilyenkor egy gyors pisi - kaki a ház közelében. aztán sietni haza a jó melegbe, ahol lehet simogatni, babusgatni. semmi baja sem lesz, másnap már vidáman sétálhatunk vele egy hosszabbat, póráz nélkül. ennyi, már vége is a szilveszternek. mit kell ezen ennyit sivákolni.

nekem is volt és van is kuytám. most nem is egy, hanem kettő. egyik jobban retteg a petárdától, tüzijátéktól, mint a másik. az udvaron laknak, de ilyenkor beviszi őket anyu az előszobába és kész. semmi bajuk, alszanak szépen. régen pedig, mikor még a lakótelepen laktunk, akkor sétáltatás gyanánt szigorúan pórázon, szigorúan a ház elé álltunk ki petárdás időkben. nem csak én, a kutya se akart sehova tovább menni egy tapodtat se. kinek jut eszébe ilyenkor sétálgatni?! otthon meg ha járkált fel-alá, vagy nyüsszögött kicsit, akkor lekuporodtunk hozzá a szőnyegre, simogattuk, vagy az ölünkbe ült és már jobban is volt. mi ezen annyira nehéz? ja, egyszer kicsi korában úgy megijedt, hoyg be is pisilt, de mindenki túlélte, ő is, mi is. leengedtük a reluxát, hogy ne zavarják a villódzó fények, szeretgettük még jobban és kész.

persze hallottam extra félénk, ideggyenge, eszüket vesztő kutyákról, de hát rájuk meg akkor még jobban kell figyelni, ne adj isten kérni nekik nyugtató az állatorvostól és velük maradni akkor is természetesen. annyira kivitelezhetetlen? ja és igen, meg kell oldani, hogy ha nem szeret ilyenkor egyedül otthon lenni a kutya, akkor vagy nincs buli, vagy meg kell oldani máshogy a felügyeletét. ennnnnnnyi.

a kisállat se szereti a fura, éles, nagy zajt, de nem készül ki tőle különösebben. most is csak akkor ijedt meg nagyon, mikor én okos kinyitottam az ablakot és épp petárdáztak egyet. akkor nyúlt vagy 5 centit a kis füle, ahogy figyelt, meg az arca is megdermedt egy fél percre, de aztán becsuktam az ablakot és durroghattak, nem érdekelte. pedig hallatszik úgy is nyilván, csak hát az állatoknak is alkalmazkodni kell valamennyire az őket körülvevő, akár extrém dolgokhoz is. namár.