szeret nálam lenni. egyik nap kérdezte, vagy mondta, nem emlékszem, hogy itthon van nálam. és hát nagy drámai érzékkel azt bírtam beközölni, hogy nem, nincs itthon nálam. majd csönd. ő persze elkenődött, aztán elhaló hangon kinyögtem, hogy azért, mert ő nem akarja. értettem ezalatt ugye, hogy én szeretném, ha nálam tényleg otthon lenne, örökre, de nincs, mert minden estére hazamegy. és akkor erre, hogy este fél 6 után minden rendes embernek otthon a helye és hát most mondjam meg, ő hol van?
bárcsak. egy szép napon. minél hamarabb. és ha nem így lesz, mi lesz velem. jó, nem gondolkodom, megyek vissza struccba. nagyon okos vagyok, tudom.
tényleg csak nyávogás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése