tényleg

van, amiket kihagytam pár hete, vagy hónapja, nem emlékszem mikor történt, csak annyi biztos, hogy  az év vége felé. azért nem írtam le, mert annyira nem értettem a hallottakat, hogy befogadni se bírtam, nemhogy felfogni és feldolgozni, mára meg már csak kitalációnak tűnik és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy tényleg hallottam őket. a következő foszlányok rémlenek: nagyon szeret nálam lenni; nagyon jól érzi itt magát; mikor és miért szeretnék elköltözni, mert szerinte itt is nagyon kényelmesen el tudnánk lenni és biztos meg lehet oldani a gyerekszoba kérdését is, alhatunk pl a nappaliban (én akkor este elkezdtem méregetni a nappaliban, hoyg hogy férne oda az ágy, szóval biztos megtörtént az egész, még ha ma már teljesen valószínűtlennek is történik az egész.) a munkarészlegem átköltözhetne hozzá és kész, azon se kéne többet görcsölnöm. hirtelen ennyire emlékszem, de tudom, hogy sokkal hosszabban mondta és én még válaszolgattam is valamiket, amikről persze fogalmam sincs. mitől kakukkol be az ember agya ilyen helyzetekben? vagy csak az enyém?

azóta persze szó nincs semmi hasonlóról sem, ezért is érzem fikciónak az egészet. sőt, tegnap mindezt nem egyes szám első személyben, hanem harmadikban adta elő, amit igyekeztem nem meghallani, mert sztem azért mondta így, mert azt hitte haragszom rá. sztem, de hát aztán amennyi dolog igaz abból, amit én gondolok!

update: írtam erről mégis dec. 4-én. nem tudom belinkelni. és igen, még volt az is, hogy csak akkor vesz el, ha járok jegyesoktatásra. persze, hogy járnék, hát hol érdekelne engem egy jegyesoktatás, ha vele lehetek.