tényleg

a blokk az agyamban elég jól működik és tulajdonképpen mindent gátol bennem vele kapcsolatban. mármint néha előbukkan rosszkedvként, önsajnálatként (jó, akár őrjöngés formájában is), de ennyi. tegnap éreztem először, hogy szeretnék szeretkezni vele. nagyon. elég rossz és vhogy meglepő érzés volt. ültem mellette a kanapén és nem tudtam hogy lesz az, hogy nem nyúlok hozzá úgy. aztán szerencsére elmúlt.

ma pedig, hiába beszélgettük a régi dolgokat újra és újra, vhogy megint más szemmel láttam őt és megint azt éreztem, hogy nagyon-nagyon szeretnék vele lenni és az nem lehet, hoyg ez nem így lesz. ettől a pillanatnyi elmeháborodottságtól még azért tisztán látok és tart a pasit keresek verzió. ma egyébként úgy meg is sajnáltam, hoyg tényleg mi a francnak kell neki ennyi küzdéssel együtt élnie, mikor lehetne ez egész máshogy is. nem akar semmi extrát az élettől, szóval lehetett volna olyan verzió is, amiben ő nyugodtan és elégedetten éldegél.