tényleg

tegnap mondtam, hoyg nem érdekel már, erre ma azt kérdezgette hosszan, hogy örülök-e, hogy együtt vagyunk (mármint napközben együtt töltjük az időt...). ő igen. persze én is. mire megnyugodott. nem tudom mért ennyire aggódni való ez neki. mondogatta, hoyg milyen szép vagyok ma (tényleg nagyon jó volt a hajam és kicsit elszaladt talán a minimál sminkem, nem tudom) és simogatta a hajam. hát. őőő. egyébként jól éreztük ma magunkat tényleg, jöttünk-mentünk az én ügyeim miatt, vásároltunk is, intéztem neki könyveket online, meg könyvesboltilag is, vettem vércukormérőt, bevásároltunk a kisállatnak, meg magunknak, főztem, ő addig nézegette a szép új könyveit, aztán ettünk (még desszertet is csináltam, meg is lettem puszilgatva érte), aztán neten intézkedtünk neki, aztán én elaludtam, mert untam a zenéit, vagyis mert épp random, ájulásszerű almosság rohamom volt. aztán mindenki sietett a dolgára este és nagyon megölelgettük egymást, ez volt a legjobb.

mindettől függetlenül pasit keresek. ma fotózást tartottunk a bnőmmel. emiatt most depressziós vagyok, mert vmi iszony, ami a képekről visszanéz rám. én nem érzem magam ilyen dagadtnak, ilyen felpüffedt fejűnek, ilyen deformáltnak. én szexi vagyok és fiatal. NOT, bmeg. úgyhogy ma emiatt sírok a változatosság kedvéért és persze soha többet nem eszem semmit.