ma is kikészülve keltem, egy órán keresztül csak nyomkodtam le az ébresztőt, pedig időre mentem. megint majdnem sikítoztam, hogy NEMAKAROK. vagy sikítoztam is? az is lehet. útközben is kb sírtam, hogy nem, nem, nem nem akarok semmit se csinálni, haza akarok menni és a paplan alá bújni. iszony, én mondom. tudtam, hogy törékeny a lelki békém, a szépen kivirágzott életem. tudtam előre sajnos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése