tényleg

amit ma műveltem! a reggelt egy szolid sírva fakadással kezdtem amiatt, hogy ki kellett kelnem a paplan alól, ahol depressziózni akartam és el kellett menni a szüleimhez. én is érzem, hogy ez így borzasztóan hangzik, de már annyi minden nyomaszt, hogy őszintén csak a paplan alatt akartam lenni. a sírásnak meg eléggé megörültem, mert gondoltam egyszer csak előkerül végre az az egyetlen igazi gondolat, amit gondolok mostanság a dolgaim állásáról és nem frusztrálódom össze-vissza, mint ahoyg teszem. már azt sem tudom mik a valós érzéseim, gondolataim. mindezek ellenére muszáj volt mennem és hát amit csináltam azt már én is nagyon szégyenlem. ahogy beléptem a nappaliba, se szó, se beszéd lefeküdtem és mozdulatlanul aludtam, illetve félálomban feküdtem, amíg el nem készült az ebéd, amiből szintén tök kussban ettem, majd visszafeküdtem míg a család kutyát sétáltatott. anyu annyira megijedt tőlem, mert a szokásos performanszomon is bőven túl tettem, hogy este felhívott, mi van. semmi. akkor sem voltam kedves, mert hát én se tudom, hoyg ez a durva lehangoltság most mi, meg meddig, meg hogy. és hát hoyg beszélhetnék én nekik az életemről, amikben olyan elítélendő dolgok vannak, amilyenek. a hitükből is kitérnének, amit meg is értenék.

a délutánt és az estét is alvással töltöttem, már itthon, mert más egyszerűen nem ment. ötletem sincs mit csináljak itthon egyedül. ez csak a lelki nihilem miatt van, azt tudom, mert amúgy nagyon jól feltalálom magam itthon. aztán, hogy vhogy kirángassam magam ebből az iszonyú posványból, írtam sms-t excc-nek, hoyg el tud-e vinni boltba. és hát elvitt, de csak este 11-kor, ami után még hajnal 1.30-ig dumáltunk a kocsiban. most perpill azért érzem magam szarul, mert beszéltem neki róla, és nem kellett volna. még csak nem is esett jól és most meg zavar a tudat, hogy elmondtam olyasmiket, amiket nem akartam. ráadásul tulképp magamtól. olyan hülye érzésem van ilyenkor, hogy kibeszéltem vkit, ráadásul olyannak, akinek nem kellett volna. mert még ha ettől nekem jobb lenne, de nem :( ójaj.

egyébként érdekes volt excc-vel így együtt lenni. egy csomó régi viccünk előjött, jópárnál tesztelte, hogy leesik-e. és bár már nem tetszik úgy, mint régen (talán a haja miatt), azért jól esett az ismerős vonásokat látni és egy pár perc erejéig azon is elméláztam, milyen is volt vele az ágyban. de a lányeg vhogy, hogy az az igazság, hogy nekem sokkal több közöm van az ő fajta pasikhoz, mint hozzá. már a dolgokhoz való hozzáállást illetően pl egy sor dologban. persze nyitott lettem volna rá is, abszolút, de rá kell jönnöm, hogy közelebb áll hozzám az, hogy: együtt főzünk, takarítunk, ért a számítógéphez, bármit megszerel itthon, esetleg a kocsin (elvontatni mindenképp el tudja), szereti az állatokat, nem vallásos, önzetlen, érdekli a munkám és egyéb dolgaim. meg még biztos van egy sereg dolog. szóval bár nehéz ezt beismernem, biztos jó, hogy minden úgy alakult, ahogy, csak bizonyos szempontból meg annyira szerettem volna vele lenni. most olyan távoli az egész. állandóan két kép ugrik be róla: egyik, mikor véletlen mögéjük kerültem a kocsival a sorban és az a pillanat, ahoyg a nő felé fordult, az beleégett az agyamba. olyan megalázkodóan, azt hiszem. nem tudom pontosan. a másik is hasonló. pár napja, edzés után együtt mentek haza és egyrészt arcrapuszi (?) volt, másrészt olyan furán nézett rá és a hangsúly is érdekesen csengett kicsit, mikor kérdezte, hogy hova mennek akkor. nem tudtam eldönteni, hogy behódoló, vagy túl szeretet teljes. fura volt. és egész biztos, hogy velem teljesen másképp viselkedik, mint otthon, ami számomra érthetetlen.más nem is nagyon jut róla eszembe, tényleg, mintha ezer éve nem találkoztunk volna és szinte azt se tudnám ki ő. elég béna érzés ez. nagy részben hozzájárul egyébként az agyon csépelt önzősége is, meg mert nem tudok mit kezdeni az új felállással. időt kell adnom magamnak, hogy tisztán láthassak. utálom ezt a helyzetet, maikor már annyira minden összegyűlik, hogy nem szabadna mást tennem, mint leülni egy sarokba és várni, hogy elszálljon az agyamról a köd és helyére kerüljenek a dolgok.