borzasztó vagyok. ahogy rosszul érzem magam, másokhoz rohanok. ráadásul mindig olyanokhoz, akikhez nem kéne. mentségemre szóljon, hogy alapvetően programot választok és ahhoz az embert. ma pl iszogatni szerettem volna robbal. eleinte csak hezitált, hogy jön-e, de aztán végképp lemondta, mert hogy ismeri a menetrendet: iszunk, megkíván, nemet mondok és ő felhúzza magát ezen. ne haragudjak, de erre nincs szüksége, ő sincs túl jól. abszolút igaza van egyébként és egyet is értek vele. és különben is, a közös iszogatás is csak egy estére gyógyír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése