tényleg

a fogorvossal meg úgy volt, hogy odamentem a belvárosi fertőbe, ahol hentesek dolgoznak - legalábbis mindenki így nyilatkozik a helyről. leszámítva egy bnőmet, emiatt is mentem oda végül, mert neki hiszek. két hete jártam már ott vele, de az nem az én időm volt, el is jöttünk. valahogy furán ideges voltam és éreztem, hogy el kell innen szaladni. iszonyú bunkó volt a doktornő, aki épphogy bekukkantott a számba, aztán gyorsan leszúrt vmiért és már küldött is röntgenre, amit hozzá kellett volna aztán visszavinni. a röntgen és szájsebészet részleg dugig volt tömve cigány családokkal és be kell vallanom, ez nem volt rám jó hatással. extrém paranoid vagyok és már attól a gondolattól kikészültem, hogy ugyanazokkal a műszerekkel... na jó, inkább maradjunk annyiban, hoyg paranoid vagyok. meg aztán ő is feszült volt, szerintem, mert félt, hogy bezár a könyvesboltja, meg a helytől is kiakadt nagyon és mindenáron ki akart futni onnan. szóval elszaladtunk. ettől persze az én problémám nem oldódott meg. 35ezerért nem vagyok hajlandó senkivel se kihúzatni, az sztk-s orvos meg február végére adott időpontot. szóval nem tudtam mi legyen és már épp kezdtem homokba dugni a fejem, mikor begyulladt kicsit az ínyem és vhogy éreztem, hogy ez nem fog magától elmúlni se egy nap, se egy hónap múlva. és ugye ki is lettem dobva, ami magam sem értem hogy, de segített döntést hozni, plusz épp lejárt a tornabérletem és az új vásárlása előtt pont tökéletesnek tűnt ez a foghúzás. ilyen kedvező csillagállás közepette mentem ma oda hát. mivel halálosan szomorú vagyok miatta, fel se fogtam hol vagyok és mit csinálnak velem és azt se mennyi idő telt el várakozással, amit egyébként a jelenlegi kedvenc képem (róla) bámulásával töltöttem. néha megböktem a telefon képernyőjét, hogy ne sötétedjen el, egyébként meg rezzenéstelen tekintettel csak bámultam. mindeközben megnézte a fogam egy magyarul alig beszélő és értő fogorvos gyakornok lány, majd sűrű mosolygás közepette felírta a szóban forgó fogam helyett az a mellettit. még jó, hogy észrevettem a fogaim többszöri leszámolásával várakozás közben, így aztán később a szájsebésznél ezt tudtam jelezni (kb 15-ször mondtam el neki, a végén már röhögött). csináltak panoráma röntgent is, aztán megint megnézték a fogam, hogy jól mondom-e, hogy melyikről van szó és hogy tényleg húzás, aztán jött az érzéstelenítő, majd egy kis feszegetés, lazítgatós rángatás, húzás és hopsz, már kint is volt. persze alaposan megnéztem, hogy minden gyökere megvan-e, nem maradt-e bennem vmi, mait aztán később lehet kifarigcsálni, miután begyulladt. úgy láttam minden oké (mondom, hogy tök paranoid vagyok). az egészben amúgy a legijesztőbb az volt, hogy: "tegye mindkét kezét az ölébe. mindkettőt. az ölébe." szóval semmi karfa markolászás. és akkor rám terítettek egy gumi abroszt. hideg volt és nehéz. brrr. aztán meg, hogy lazítsam el a szám, la-zít-sam, mert így még nehezebben jön ki, ha befeszítem. hát bakker. minden esetre megpróbáltam. addig se arra koncentráltam, hogy mintha vákum szippantotta volna vissza a fogam, baromira nem akart kiszakadni a fejemből. aztán mégis, és már csak azt kellett tisztázni, hogy ihatok-e bort és ennyi. ja és azt is megtudtam, hogy elvielg profi módon tömnek is és egyebek, szóval nyugodtan mehetek oda is. ingyen van és pont olyan, mint a magán rendelőkben. hát nem tudom. soha nem hallottam még senkitől, hogy itt rendezték volna a fogsorát. mondjuk az is igaz, hogy egy magánorvos baszta el a fogaim tavaly. ennél többet csak nem árthatnak ők se. nem tudom. jelenleg az is nagyon számít, hogy mindez ingyen van. szerintem emiatt biztos, hogy elmegyek és megnézem mit tudnak. a várás nem érdekel, időm, mint a tenger. a szutyokról majd vhogy nem veszek tudomást, ahogy a többi betegről sem, hogy ne nyomasszam magam feleslegesen. egyébként ma pl teljesen megnyugtató volt a közönség. csak két pasi volt megőrülve, miszerint ők nem várják ki ezt a sort, azonnal előszedik a mindegymelyik orvost és lefizetik, csak foglalkozzon velük. az asszisztensnek, aki a papírokat szedte be, úgy magyarázták, hogy nincs náluk semmilyen igazolvány, sem-mi-lyen kisasszony, semmilyen, de be akarunk menni, hogy csak pislogtam.

a vérest gézt már kiköptem, csak egy kicsit sajog, ettem, ittam, jól vagyok. valami ugyan folyik a vélhetően óriás üregből, de ahogy messziről vetettem rá egy pillantást a tükörben, nem vér, hanem passz. mivel az arcüregem felé nem szakadt át a lyuk, nagy baj nem lehet, nem is érdekel és remélem holnapra elmúlik.