tényleg

le se tudom írni. ha nincs épp eget verő baromság körülöttem, hát csinálok. van az a tartozásos ügy excc-vel. aminek a felgöngyölítésébe ha már belekezdtem nem adhatom fel. és akkor olyanba futok, hogy bocs, h nem hívott és nem válaszolt az sms-emre se, de a nője bekattant, extrém féltékeny és ellenőrzi a telefonját (!?!?) na itt én is bekattantam. hogy mi? hoyg tessék? hogy hogy érti ezt? teljesen kifordultam magamból. egyrészt mert hát kit érdekel, hoyg féltékeny, adják meg a pénzem, aztán akkor sose muszáj többet beszélnünk és kész. de addig, míg ez nem valósul meg, igenis hívni fogom, sőt, azt akarom, hogy ő hívjon hogy hol és mikor és mennyi pénzt fog átadni. hát haló. másrészt pedig azért borult köd az agyamra, mert ilyen egyszerűen ne létezzen már, hogy majd egy nő megmondja, hogy mi legyen. pontosabban, hogy az egyik ember megmondja a másiknak, hogy majd ő mit csinálhat és mit nem. most már nem tudom szerencsére úgy visszaadni az egészet, ahogy akkor éreztem, mikor történt, de ugyanezt látom cc-nél is, hogy a nő pattog, dirigál, megmondja hanyas a kabát, cc meg csinálja meglapulva, amit diktálnak neki. ez mi? most komolyan. értem én, hogy érdekek így, meg úgy, szeretet így, meg úgy, meg én nem is tudom mi lehet erre magyarázat, de mindkét esetben férfiatlan, gyáva viselkedést látok, ahol meg kell alkudniuk és csak a szájuk nagy, de egyébként pont úgy ugrálnak, ahogy a nők fütyülnek. iszonyú kiábrándító és soha nem szeretnék ilyen kapcsolatban élni. se nem akarok dirigálni, se engem ne szabályozzanak ilyen szinten. gyász, komolyan. mért nem lehet szépen egymással együtt élni? miért?! ez bosszantott fel leginkább, pedig ennek nincs is köze a pénzhez igazából... a pénz vonalon meg azt találtam ki, hogy találkozzunk bakker mind a négyen, ahol tisztázva lesz, hogy én ugyan semmit nem akarok excc-től, csak a pénzt, azt meg már azért is, mert cc adta nekem kölcsön és ő meg nyilván ne várjon már. ez mondjuk nem igaz, nem kértem tőle kölcsön, mert nekem nem szokásom, de a hatás kedvéért jobbnak gondoltam így a történetet. de aztán mégse fogunk találkozni, mert nem merek. leginkább azért, mert amilyen egy gyökér idióta vagyok, múltkor mondtam pár dolgot (már nem is emlékszem miket) excc-nek cc-ről és magamról és nem szeretném, ha ebből bármilyen egyéb bonyodalom lenne. annyira lelkiismeret furdalásom van emiatt, hogy elmondani nem tudom. mi ütött belém?! mi? mindennél jobban szeretnék cc-vel lenni, de nem szeretném, ha ilyen módon derülne ki bármi is, vagy tudom is én. hát hogy lehet ilyen szart kavarni? mért kezd brazil szappanopera lenni az életem? én már amúgy inkább hagynám a pénzt is, csak ne bonyolódjon ez tovább és nehogy rosszul süljön el bármi is. erre ma sikerült teljesen rástresszelnem, estére már annyira gyötört a lelkiismeret furdalás, hogy kb sírni akartam. hogy nem vagyok normális, az nem kérdés.