tényleg

tegnap annyira elfáradtam a napban, mintha süvítő szélben kapáltam volna egész nap. nem is értettem. sokat vezettem miatta, de talán inkább a folyamatos jelenlét és az első feleségével + az első feleség nevelőapjának második feleségével való találkozás szívta ki az energiám. nem értem mért persze, mert utóbbival jót fecserésztem. csak aztán idővel nagyon elkezdett fárasztani a végeláthatatlan és teljesen értelmetlen szóáradat részéről, amit már nem is hozzám intézett ráadásul, így még inkább untam. amúgy olyan butuskán, naivan kedves volt lila hajjal és lila rajzolt szemöldökkel. az a típusú nő, akit sose tudtam értelmezni. sajnos nem bírtam megállni, hogy ne jegyezzem meg utóbb, hogy az ő jelenlegi felesége pont ez a kategória, csak még nem ennyire színes és bongyor helyett tupírban nyomja. most már ő is látja. fel nem foghatom, hogy eddig hogyhoyg nem?! jézusom. az előző feleségét pedig csak a kocsiban ülve, kb 20 méterről láttam, de vagy 2 óráig nem bírtam szabadulni az élménytől. az az igazi számító, rafinált, ármánykodó nő, aki elől futva kell menekülni és már ő is hálát ad az égnek, hogy bár akarata ellenére, de elváltak. a nő végig lesegetett felém, majd búcsúzáskor oda is integetett nekem és mikor ő félúton járt közte és köztem, hangosan utána ordított, hogy bármikor szívesen segít, míg nincs kocsija és szívesen elviszi a dolgait intézni, csak szóljon. hát hahaha.