tényleg

bár a tegnapi rossz kedvem úgy, abban a formában elmúlt, maradt mára vmi förtelem helyette. ilyen általános fos. ingerült vagyok rettenetesen, mindenkit utálok, semmihez nincs türelmem. a napom végeláthatatlan várakozással telt, mert orvsotól orvosig vittem a nagymamámat. közben bolyongtam a ligetben, fasságokat zabáltam össze nagyon drágán, bosszankodtam, h nincs nyitva a kisjákitemplom, aztán aludtam a kocsiban, ami nagyon jól esett, mert sütött be a nap, jó meleg volt, de aztán még rosszabb kedvvel keltem, mint előtte volt. utána úgy vezettem, mint egy eszement, rossz helyre parkoltam, mert már az se érdekelt, odébb álltam, mikor a polgárőrök felszólítottak rá, aztán kész. mindeközben vagy 5 órát vártam, meg vártam. közben nagyon hiányzott ő, de igaziból mégsem akartam vele lenni, mert annyira dacos és fostaliga volt a kedvem, hogy tudtam, csak bántanám. az sms ügyre se voltam kíváncsi igazán és tudtam, hogy úgyis elmondja és az lesz, hogy le se baszta azt a debilt, ami sztem a minimum lenne. el is döntöttem, h nem megyek a munkahelyére, hanem veszek egy farmert a kilyukadt helyett, de sajnos telefonáltam útközben, így egyszer csak nála találtam magam, nem egy plázában. nem mentem be, csak felhívtam, hogy végeztem, mi van. ő még nem végzett. és akkor elkezdett vmit magyarázni, így inkább bementem, hoyg ne a telefonszámlám nőjön, ha lehet. sajnos teljesen idegbeteg fúria módjára viselkedtem, a kollégája is megrettent, adott is egy csokit, hátha. de nem, nem lettem normálisabb. és mikor közölte, hogy nem kell este hazavinnem, mert ne fogyasszam a benzint, úgy éreztem kidobott (bravó, én ezt nem is vállalom, h én írom :)). kitettem hát az edzőcuccát, mert holnap én nem megyek és eljöttem. hazaérve magamra húztam a paplant a kanapén és hosszú órákig agonizáltam alvás címén. arra gondoltam ugyanis, h olyan kimerült és fáradt vagyok, h attól vagyok ennyire debil és ki kell pihennem magam. nem jött be. ha holnap se ébredek normálisan, leköpöm magam, mert ez így nekem is terhes, nemhogy másoknak. nem akarok faszfej lenni. most nem. van, h viszonylag jól viselem és simán hagyok magamnak időt, h elmúljon, de ehhez most nincs türelmem. sikítozni akarok.