tényleg

tegnap este munkából jövet küldtem neki egy sms-t (vagyis kettőt, mert ki kellett egészítenem az elsőt egy időkorláttal), hogy hazavihetem, ha akarja, de csak ha 5-10 percen belül válaszol. nem válaszolt. egész este. ma reggel kérdeztem, hogy akkor már nem is beszél velem, vagy hogy és akkor kiderült, hogy otthon hagyta a telefonját és a felesége olvasta el az sms-eimet, így ő nem látta, hoyg érkezett új. aztán erről nem szólt neki semmit. se arról, hogy hallod végigböngésztem a telefonodat, elolvastam 2 olvasatlan sms-t, se arról, hogy mégis mit képzel ez a nő, h állandóan mindenhova furikáz, ne furikázzon!, se semmiről. csak kussolt. amúgy gondolkodtam ezen, h ha én elolvasnám (nem) a pasim olvasatlan sms-eit, akkor aztán mit csinálnék és tulképp nem tudom. még ő mondta a legjobb megoldást (talán, ha van egyáltalán ilyen helyzetben), hogy miért nem törölte ki az sms-eket a csaj és tagadott a végtelenségig, hogy nem látta őket és akkor elkönyveltük volna max, hogy vmi fura módon nem kapta meg őket. bár ritkán, de azért történik ilyesmi. annak amúgy nagyon örült, h gondoltam rá és utolsó erőmből haza akartam vinni. kíváncsi vagyok aztán otthon mi lesz ezzel az sms dologgal. sztem semmi. sztem nem fog belőle problémát csinálni, pedig hát, lehetne. már abból, h elolvasta a nő. főleg, hogy hétvégén megint ügyeset alakítottak és nem beszélt vele reggel. holnap kiderül.

a hétvégi alakításuk kapcsán végérvényesen kiderült, amit én mindig is tudtam, hogy ez a nő teljesen degenerált és őszintén szólva sztem a gyereküknek tényleg jobb lenne nélküle. gondolom nem írhatom itt le már mindenki életét, de azért annyit igen, hogy az az anya nem normális, aki nulla alap nélkül erőszakosan az apja és az apja családja ellen neveli a gyerekét, 5,5 éves létére a gyerek még sosem járt az apai nagyszüleinél, sőt, egyedül sem volt vele kettesben, csak vmi csoda folytán az elmúlt fél évben kb 4-szer. a saját apjával a gyerek. nagyon durva. a kicsi olyan szinten van összezavarodva, h döbbenet, mert látja, h az apja alapvetően aranyos, de az van neki oktatva, hogy nem és így egyszerűen nem érti mi van. nagyon sajnálom őt. na de ami most hétvégén volt, hogy az anyja leszidta a gyereket és azt mondta neki, hogy szégyellje magát, amiért az apjával és a nagyszüleivel, unokatestvéreivel ment el sétálni, ahelyett, hogy vele ment volna a játszótérre. életében először, mondom még egyszer. és azt ordította még neki (neki), hogy elveszi tőle a gyerekét. mert elvitte vasárnap sétálni.... normális? de most komolyan. én annyira gyűlölöm ezt a nőt, hogy elmondani nem tudom és hát egyszerűen tényleg elmebeteg és nem tudom, ilyenkor nem kell tenni vmit az apukának? nem felelőssége, hogy a gyerekének ne legyen ilyen hülye anyja, ilyen hülye az anyja? csak hagyni kell és kész? hát nem tudom. már most lehet pszichológusra gyűjteni neki, az fix. na de mifaszt törődök én mások életével? mit?

egyébként egész nap együtt voltunk, jöttünk-mentünk. este vittem haza, elég késő volt, nyolc óra és akkor eszmbe jutott, hogy van még egy tényleg halaszthatatlan dolgom és milyen jó lenne, ha jönne velem. és persze nem jött, amit abszolút megértek, de komolyan, minden mellékzönge nélkül, de ettől függetlenül nagyon befordultam, tök rossz kedvem lett hirtelen és úgy megsajnáltam magam, hogy kibukott belőlem, hogy csodálatos, hogy én alkalmazkodom mindig mindenkihez, hozzám meg pont soha senki és én mindig mindent oldjak meg magam. közben biztosítottam róla, hogy tudom, hogy túlzok, és nem is igazán erre a helyzetre mondom, hanem valahogy csak úgy kibuggyant ez belőlem. így is volt, komolyan, beborultam, de nem nehezteltem rá. olyan aranyosan sajnált (vagy nem tudom) és tényleg láttam, hoyg eljönne, ha nem lenne nagyon este. az a fej, amit vágott! :) és hoyg ő nagyon szeret, annyira, amennyire ki se mutathatja, de aztán rám nézve rögtön hozzátette, hoyg érti, hogy ez most pont nem segít rajtam. és tényleg nem. olyan szomorú lettem, hogy utána őrült módra vezettem és úgy ordíttattam a zenét a kocsiban, hogy már fájt tőle a fülem. aztán vhogy elmúlt szerencsére, most már jól vagyok. de egyébként a picsakivan az egyedül léttől, de komolyan. elég.