tényleg

még talán annyi alvás helyett, hogy ma reggel idejött és nem mentünk dolgozni, hanem az ikeába nekem ágyneműért, ahol végig hisztizett, szerintem nem is meggyőződésből, hanem mert azt hiszi ez az elvárt macsós viselkedés tőle. útközben sokat beszélgettünk a másikra való odafigyelésről, elvárásokról, meg politikáról és hát nem értettünk egyet kb semmiben. a politikán sajnos teljesen be tudok pörögni, mint vmi hülye, ezért nem szeretek beszélni róla. meg hallani se. nem is értek hozzá, nem is érdekel, csak előítéletesen, nulla tudással hülyeségeket beszélek. hálás vagyok, ha nem kell erről értekeznem, nem tesz nekem jót és kész. aztán hazajöttünk, ő netezett én dolgoztam, utána elmentünk a kisfiáért, hazavittem őket, én is hazajöttem és épp hogy leültem, jött tőle egy sms, hogy van-e kedvem velük moziba menni. és akkor irtó sebesen hajat mostam és rohantam értük, de így is lekéstük a filmet pár perccel, de nem volt baj, beültünk később egy másikra. közben nézelődtünk az üzletekben és én meg tök jól kijöttem a kisfiával, nagyon aranyos és annyira felnőtt, vagy én vagyok annyira gyerek, hogy teljesen jól elbeszélgettünk, legfőképp a telefonjainkról, memóriakártyákról, GB-okról és effélékről, amihez ő csak annyit tudott hozzászólni, hogy egy szót se ért abból, amit beszélünk. aztán megnéztünk egy számomra borzasztó filmet, bár ahhoz képest, hoyg végig lövöldöztek benne, elég jól tudtam rá koncentrálni. egy bánatom volt, hogy bár ő úgy akarta intézni, hogy ő üljön középen, nem tudni miért, a kisfia ült középre, mi meg jobbról-balról mellette. igaziból érdekes módon nem zavart. jobb lett volna mellette, de az is elég volt, hogy láttam, mellém akart ülni. az okára kíváncsi vagyok ugyan, de gondolom sose fog kiderülni. nem hinném, hogy azért, hoyg elszeparáljon minket egymástól, bár ki tudja. inkább azt szeretném hinni, hogy mellettem akart ülni. hahaha. egyébként tényleg nagyon jófej kisgyerek, lehetett vele viccelődni, mindenhez hozzászólt, közvetlenül viselkedett. sokat nevettünk, nagyon jó este volt, komolyan.

kicsit más.
a nap érdekessége, hogy bár már jó ideje próbálja úgy intézni a dolgot, hogy lássam, eddig direkt nem néztem oda, mikor alkalom lett volna rá (fa mögött, nyitott ajtónál pisilés (bocsánat), sőt fürdőbe menet konkrét belengetés). ma viszont elkerülhetetlen volt, és hát nem tudom miért csinálta, meg nem is tesz ez nekem jót, mert már így is egyre gyakrabban kívánom és nehezemre esik tartanom magam az ő általa szabott szabályokhoz. egy vicc, hogy ezeket most ő hágja át szélsebességgel. én annyit kezdeményeztem, vagy nem is tudom hogy mondjam, hogy kértem puszit a jobbra is, ha már kaptam a balra. meg kértem a szájából tic-tacot, azután, hogy ma is úgy adta. hát. mit mondjak. (aztán láttam, h a fiának is így akarta adni! az mi?! inkább nem is gondolkodom rajta.) és a fia előtt sem épp túl tartózkodó, szerintem észre is vette egyszer, hoyg ölelgetett. érdekelne, mit gondolt magában. ő is, meg a fia is. és amiket beszélt, hát azok is furák voltak. érdekes nagyon a viselkedése. és produkálja is magát, ami egyrészt megmosolyogtat, aranyos, másrészt szeretném tudni miért csinálja pontosan. a házuk előtt a kocsiban is matatott, ahol egyrészt bárki megláthat, másrészt ott ült a fia hátul. fogalmam sincs ez mi, de olvastam olyasmiről, hogy néha direkt viselkednek úgy, hoyg lebukjanak a megcsaló felek, hogy vége legyen a nyomásnak, hazudozásnak. mondjuk nála sztem egyáltalán nem ez van, meg végül is most pont nem is csinálunk semmit, úgyhogy passz.

érdekes dolgok ezek, na.