tényleg

a hangulat ma is pont úgy kezdődött, mint eddig, borzalmasan. ránézni se volt kedvem, meg beszélni se vele. az edzéssel gyorsan kellett végezni, mert vízszerelők jöttek hozzájuk és haza kellett érni 10-re. épphogy megérkeztünk, hívta a szerelő, hoyg csak délre ér oda. hát szóhoz se jutottam. nem voltam hajlandó felmenni hozzájuk, mert azt képzeltem, hogy ha meglátom hol és hogy él, nem tesz nekem jót. belém ég a kép kitörölhetetlenül. teljesen hülyének nézett, de nem érdekelt. vittem magammal munkát és azt csináltam a kocsiban, a ház előtt ülve. járó motorral, h meg ne fagyjak. és egyszer csak wc-re kellett mennem. hirtelen és sürgősen. és nem tudtam mit csinálni, mint feladni az elhatározásom és felmenni. úgy viselkedtem, mint egy idióta. berontottam a lakásba, lerúgtam a cipőm, kb rá a falra, egyenesen bementem a konyhába, ledobtam a cuccaim, közben közöltem, hogy mért jöttem és bevettem magam a wc-be. utána szó nélkül leültem a nappaliban a kanapéra mellé és folytattam a munkám, amit a kocsiban félbehagytam. nem voltam hajlandó szétnézni se. aztán persze lopva csak pislogtam erre-arra és hát jaj. egyrészt a tipikus albérlet jegyeit mutatta a nappali a szocreál bútoraival, kanapéval, órával a falon, függönnyel az ablakon. még a futó növény is abból a korból való volt. és ehhez jött a nő stílusában pár kiegészítő, mint (szivaccsal tömött) párducmintás díszpárnák, nem tudom milyen állatmintás pokrócok és fehér, igazi állatszőrök. na azoktól kivagyok. a kanapé annyira ki volt ülve, vagy feküdve, vagy nem tudom, hogy ülni is alig bírtam rajta, az alvást elképzelni se tudom. érezni lehetett a fa vázat benne, a szivacs meg be volt tömörülve közé. ha már ott voltam, nagyon kíváncsi voltam a tisztaságra, mert hogy a nő tisztaság mániás. hát, szerintem semmivel nem volt nagyobb tisztaság, mint nálam. nem is értettem. egy ponton nagyon éhes lettem. hoztam a boltból kaját, mert nekik nem volt semmi és önállóan vettem ki magamnak tányért. a harmadik volt annyira tiszta, hogy hajlandó voltam rátenni a kiflimet. esküszöm, az első tányér, ami alapvetően fehér volt, sárgállott valamitől a hajlatban körben, meg gyanús szürke csöppek is díszelegtek rajta. a második tányér egy fokkal jobb volt, de azt is visszatettem, mert enni nem volt gusztusom belőle. ott álltam döbbenten, hoyg ez most mi. ő pl tök finnyás, akkor ez hogy fordulhat elő? a nő meg tisztaság mániás. hogy fordulhat elő? és a legnagyobb vicc, hoyg miután ettem, eltakarítottam magam után a morzsákat az asztalról, a szemetem elraktam, mert nem volt szemetes, ahova dobhattam volna, a tányért elmostam. és akkor jött ő és nem tudom milyen láthatatlan morzsákat szedegetett le az asztalról szinte pánikszerűen. hát sokkot kaptam. nem is tudom leírni, mit gondoltam erről. mint vmi idomított, megfenyített kisállat. utóbb azt mondta, ő is pedáns, azért szedegette, de ez nem igaz. a nappaliban ehettem ugyan (a konyhában nem volt szék), de felszólított, hogy nehogy morzsáljak. ez azért vicces, mert nálam ő különösebben nem foglalkozik ilyesmikkel. na mindegy. ettem, dolgoztam és pont eldőlni készültem, mikor végre megjött a vizes, aki közölte, hogy nem tud semmit szerelni, minden csap csere. ezzel elment. csak pislogtunk. ezek után elmentünk az én dolgomra, utána kajálni, majd elvittem dolgozni. végig borzasztóan viselkedtem, csúnyán, vagy sehogy se beszéltem hozzá és csak arra tudtam gondolni, hogy véget kell vetnem az egésznek, mert én ezt így nem bírom. folytköv.