tényleg

egész este szomorúra facsarodott arccal kínlódok és néha még el is sírom magam, mert egy kis szerencsétlen, megbántott izékének érzem magam. pénzről lesz szó. az van, h három hónapja pár nap megszakítással szinte mindenhova én vittem őt, mert rossz a kocsija még mindig. én vállaltam, én ajánlottam föl, nem bántam meg és őszintén mondom, h nagyon szívesen vittem bárhova, többek között, mert addig is együtt voltunk. alapvetően ezért nem terveztem pénzt kérni és nem is kértem. kétszer tankolt talán még az elején, mert akkor vidékre kellett menni. bár asszem egyszer tankolt csak magától, másodszor én forszíroztam vhogy. azóta semmi. mondom, nincs ezzel bajom, szeretem és nagyon szívesen megteszem ezt érte, még akkor is, ha nem feltétlen engedhetem meg magamnak, meg ez már tényleg nagyon hosszú idő. viszont semmi sem tart örökké, gondoltam, úgyis lesz egyszer kocsija, addig kibírom. aztán voltak olyan utak, ahova egyedül mentem, de az ő ügyét intéztem és ezek mind kb 30-35 km-ra voltak oda-vissza, ami azért nem kevés. eleinte még erre se szóltam semmit, bár azért picit elgondolkodtam, h ez már nem tetszik annyira. mert még ha együtt mentünk volna, akkor oké, de így! egy idő után mondtam is vicceskedve, hogy vagy jön, vagy kifizeti a benzint, de aztán mégsem változott semmi. nyeltem párat, mondom jól van, egyszer úgyis lesz kocsija, semmi se tart örökké, szeretem, belefér. meg úgyis mindig ő hív meg ebédre kivétel nélkül, szóval mindenképp belefér. ezzel általában meg is nyugodtam. elhessegettem azt is, h kezdtem baleknak érezni magam. és akkor ma meg képes voltam pankrációt csinálni és még meg is bántódni ebben a témában. egyik nap együtt mentünk el egy ilyen hosszabb útra, holnap meg egyedül kell mennem megint és most szóltam, h szeretném, ha kifizetné a benzint. jó, természetesen, hisz mikor a kollégája kocsijával megy, akkor is tankol bele neki utanként 1000-1500 ft-ért. jó. bár fura nekem így pénzt kérni tőle, zavar, h egyre hülyébben kezdem érezni magam az esetleges balekságom miatt, ezért szóltam. nem is lett volna ezzel baj, ha adja magától a pénzt, de ő egy zsidó és hiába mondja, h természetesen adom, nem adja, legalábbis én úgy érzem, h még ötször kell neki megemlítenem, ami engem nagyon zavar és kínosan érzem magam tőle, mert én nem ilyen vagyok, én eleve szó nélkül adom a benzinpénzt ilyen esetben, minden alkalommal és kérés nélkül. így nem nagyon tudok mit kezdeni az ő hozzáállásával és hát van köztünk anyagi téren is különbség, és nem lesz meglepő, de nem az én javamra. és most is még egyszer külön kellett kérnem a benzinkúton, nulla gesztus, h magától és egyértelműen adná és ez engem kikészít. ráadásul azt gondoltam, hogy 1500 ft járna utanként, tehát 3000 ft-ot kéne adnia, de mivel hülyén éreztem magam, h ennyit kérjek tőle, mondtam, h legyen inkább 2000 ft. ezt vhogy fel se fogta, adott egy 5000-t. a visszajárót később adtam neki vissza egy cukrászdában és először csak kétezret adtam vissza, mert akkor épp úgy éreztem megint, h nekem 3000 ft jár. erre vmi olyat reagált (nem emlékszem mit), hogy odaadtam neki még egy ezrest, amit el is tett, de akkor meg hirtelen tök idiótának éreztem magam, hogy én mért engedek az én pénzemből az ő javára, mikor végre legalább el merem kérni, ami azért lássuk be, jár. és ahogy leültünk az asztalhoz, mondtam, h adjon még egy ötszázast, h ne érezzem magam hülyén. vhogy azt gondoltam, ha félúton leszünk, az lesz fair. odaadta, de tökre kikerekedett a szeme, h neki ilyet még nem mondtak (ezt nem értettem pontosan, h mit), és elkezdett vmit magyarázni a tartozós exemről, amit hiba volt idekeverni, mert talán pont abba a hibámba nem szeretnék még egyszer beleesni és pont ő nyitotta fel a szememet ez ügyben és egyáltalán, teljesen övön aluli volt olyanokat mondani, h ha jól tudja nem ő az, aki kétszázezerrel tartozik, blablabla. és akkor megkértem, h ezt hagyja abba, mert sírni fogok. kurvaszarul esett az egész vhogy. én eleve nagyon rossz vagyok pénzzel kapcsolatos párbeszédekben, legyen az bármi. és ez most különösen rosszul érintett és visszabasztam az egész pénzt neki, mert úgy éreztem, h akkor fogok megnyugodni, és nekem aztán pont senki pénze nem kell. és hiába tudtam, h azzal a benzinpénzzel konkrétan ő tartozik nekem, nekem ilyen áron pénz nem kell és kész. fú, nagyon elanyátlanodtam és komolyan bántott, h ezt ő velem így. és akkor gyerekes módon dobálgattuk a pénzt egymásnak, mire végül felálltam és kijöttem. szerencsére normál hangnemben beszélt hozzám, meg láttam aztán, h bántja az egész, na de mégis. a kocsiban közöltem vele, h nagyon fáj, h pont velem baszkodik a pénzen, mire megkért, h legyek szíves ne keverjem bele a feleségét az ügybe. ezt szerencsére tényleg nem értettem és őszinte értetlenkedésem láttán ejtettük is ezt a fonalat, mert ennek aztán tényleg semmi köze a feleségéhez, nem is értem (nekik súlyos pénzügyi problémáik vannak egymás közt, de ez h jött most ide). aztán szépen szótlanul hazavittem és végig sírnom kellett, annyira sajnáltam magam és szegény hiába próbált néha mondani vmit, nekem már annyi volt. utána is vezetnem kellett tök sokat, h valamennyire megnyugodjak, mert komolyan nagyon sértő dolognak érzem az egészet. még most is sírnom kell rajta. kicsit úgy éreztem amúgy, mikor dacos hangon a tartozós exem emlegette, h akkor vmi olyasmire is utalt, h mittudomén, őt annyira szerettem, h megengedtem neki olyan sok tartozást, bezzeg neki nem. de hát kurvaélet, őt sokkal jobban szeretem, de ettől még mért ne próbálhatnék meg túllépni régebbi hibáimon. és ezen szomorkodom egész este és alig várom a reggelt, h ezt megbeszéljük, mert tüske bennem. nekem már előre parám az is, h lehet normálisan pénzügyeket kezelni egy párkapcsolatban és ezt ő is tudja, meg ismer na, és így viselkedik. most is sírnom kell. hát ha vki bakker, akkor én nem kaptam kb soha semmit senkitől (pasi) és nem is kértem és eszem ágában se lenne senkit lehúzni. olyan szomorú vagyok. (pedig egyébként jó kis nap volt a mai) ja, egyébként ahogy hazaértem kiszámoltam mostani benzinárakkal mennyibe kerül a két út, és 2200 ft jött ki, úgyhogy holnap baromira visszaadom neki a különbözetet, vagy az egészet, csak h megnyugodjak. olyan szerencsétlen vagyok.