tényleg

odamentem a munkahelyére, mert hívott. nem lehetett vele beszélni, h mi az új felállás szerinte, így inkább viccelődés lett a kollégájával együtt. jó volt ott lenni, kár, h ez nem lehet mindig így. megígérte viszont, h holnap beszélünk. és megfogadtam, h megpróbálok végig emberi hangon beszélni, de ő meg cserébe mindenre válaszoljon és nem mondhatja, h 'azt nem mondtam', mert attól kivagyok. és úgy volt, h megy edzésre és haza, de akkor mondtam, h ez tényleg nem igazság, h akartam neki adni szülinapi ajándékot és oda se adhatom. merthogy azt csak nálam lehet. és akkor jó, feljön. aztán kicsit megint variálni akart, h mégse, de nem mondta végül, hanem jött. mármint vittem, mit tudott volna csinálni. és akkor jöttek az ajándékok. nem bonyolítottam túl magamban szerencsére, mert kb egyik percben sem voltam biztos benne, h adhatok-e bármit, vagy mittudomén. de szerintem ezek élete legaranyosabb ajándékai lettek végül. olyat ugye nem adhattam, ami maradandó, mármint tárgy, amit haza kéne vinnie. ennek fényében négy ajándékot találtam ki neki, amiből kettőt tudtam volna neki ma adni, de végül három lett. először le kellett ülnie a kanapén a nappaliban, én meg előálltam a világszámommal, legújabb tudományommal, amit két hónapja, mikor vele együtt próbálgattam, még nem tudtam megcsinálni egyáltalán, szóval előadtam a hidat. igen, a hidat. komolyan izgultam előtte, h meg tudom-e egyáltalán csinálni, mert nem mindig sikerül a derekam miatt. (előtte vagy 20 percet nyújtottam keményen még a munkahelyén, de nem úgy, ahogy mostanában szoktam, szóval nem voltam benne biztos, h menni fog, tényleg). meglepődött és szerintem tetszett neki és örült, is, h ezen dolgoztam, mert pont pár napja emlegette, h ha tornáznék már biztos meg tudnám csinálni és azonnal meg is mutatta, h ő meg tudja még mindig, szóval szerintem örült neki. azt mondta büszke rám. aranyos. aztán odaadtam a második ajándékát, az epres tic-tacot, ami vmi limitált nyári kiadás és mindenhol csak a reklámját láttuk, de a cukrot magát nem. egy-két hete aztán vhol találtam és bár nem voltam biztos benne, h lehetőségem lesz odaadni, gondoltam nagyot nem bukok rajta, megvettem. ennek is örült. és akkor üldögéltem az ölében és a múltkori performanszunkra terelte a szót és egy ideig csak beszélgettünk róla, h milyen jó volt, aztán egyszer csak odaadódott a harmadik ajándéka is, én. vagyis ma csak a közreműködésem, de azt hiszem ez így volt jó. mindkettőnknek volt benne első és örülök, h ilyen irányba terelődnek a dolgaink mostanában. ettől függetlenül azért majd kitalálok egy még tutibb együttlétet is, ami az ajándék lesz. és akkor adom a negyediket is, ami semmi extra, de mindketten nagyon szeretjük: málnás omlett a daubnerből. sztem ez, akárhogy is nézem, élete legjobb szülinapja volt ajándékok tekintetében. és nem volt benne kuponfüzet, bár azon is gondolkodtam, hogy legyen neki az elégetett helyett, de pont azért nem kapott végül azt, h nehogy azt is meg kelljen semmisíteni.