tényleg

ezt a napot! van vmi bajom, de nem tudom mi. fáj a szemüregem kb 3 napja, jön vissza a torokfájásom, be van feszülve a nyakam, de nem ezek, amik igazán kikészítenek, hanem vmi bolygó szarul állhat az univerzumban, vagy ez az óriás kisbolygó (ahogy a hírekben mondták) a saját kis holdjával, vagy nem tudom mi zavart meg ennyire, de kb nem voltam magamnál egész nap. rosszul látok, nem vagyok képben, alig bírtam csinálni, amit kellett, sőt, meg se csináltam mindet. azon is csodálkozom, h a főbb dolgok meglettek. és már megint mikor, mikor holnap és holnap után nagyon fontos napom van és készülnöm kellett volna, ehelyett csak vezettem fel-le a vidéken és kb csodáltam a gyönyörű felhőket. erre voltam képes max. meg persze róla gondolkodni. én nem értem ezt már tényleg, h hogy tudok még jobban beleszeretni és már ezt is mennyiszer írtam. annyira tetszik, hogy felfoghatatlan. gyönyörűszép, nem bírom ki a látváyna nélkül. és annyira hiányzik vele a szeretkezés és a szex is, hogy megbolondulok. csak erre tudok gondolni és már kezdem azt hinni, hogy meghibbantam. annyira kívánom, h észbontó. és ma délelőtt pár órára találkoztunk, de csak elintéztük egy munkáját, szóval nem volt semmi, de ma vhogy ezért is annyira hálás voltam, h vele lehetek, mellette ülhetek, h beszélgettünk és nem kellett a zenéjét hallgatni és csak megöleltem a kocsiban, meg persze puszii, mikor hazahozott és kiszálltam, de ez is annyira jó volt, h kb még mindennél jobban beleszerettem. nem értek semmit. főleg, h mifaszért nem vagyunk együtt. február végén, mikor "kidobott" kitöröltem minden képeét a telefonomról, h ne nézegessem folyton és nem is csináltam újakat direkt. tegnap viszont csinálnom kellett egyet a mhelyén és kínomban azt nézegettem vezetés közben két felhő közt. olyan szép. nagy, férfias, gyö nyö rű. hjaj.