tényleg

most lefekszem aludni 1 órára. katasztrófa, amit csinálok.

de még előtte annyi, h este küldtem neki sms-t, h nem mondta meg mit szeretne pontosan, h hozzak neki. nem agyaltam rajta órákig, de a körülmények és az sms megszólítása miatt is esetlegesen reménykedhettem (nemistudomvalójában), h lesz vmi, de miután sokáig nem válaszolt beijedtem, h ójaj, rosszul sült el, de aztán hívott, h csak edzésen volt, azért nem írt azonnal és olyan jó volt vele beszélni, annyira aranyos volt a hangja, meg egyáltalán és vigyázzak magamra, meg tudomisén. sze re tem. nem bírok ezen továbblépni most. és bárcsak, bárcsak velem jöhetne. elmondani nem tudom milyen jó lenne, már milliószor elképzeltem.