tényleg

igaziból azt gondolom, hogy már nem szeret és örül, h nem találkozunk, mert egy picsogással kevesebb, amivel foglalkoznia kéne. és otthon minden megjavult, a kislányára koncentrál , akivel minden csodálatos és a felesége is kénytelen normálisabb lenni a gyerek miatt. új élet alakul körülötte, amibe én már semennyire se férek bele és szuper, h önként távoztam. így érzem sajnos, ha be akarom vallani, ha nem. én pedig nem érzek semmit. még akkor sem, ha ma kiprovokáltam magamtól egy sor bőgést, ami közben vele veszekedtem magamban. távoli, soha meg nem történt ügy az egész. zavar, h így érzek és furcsállom is.