tényleg

most az van, h nem tudok mihez kezdeni. megszereltem a mosógépet, aztán ki is próbáltam a szuper 15 perces gyors programot (15 perc, juhéjj, hát milyen úri cifraság már ez?), kiteregettem. néha izgulok, h vmi hibádzik a mosógéppel, mert surlódó hangot ad a dobja működés közben, meg akkor is, ha csak kézzel pörgetem. mitévő legyek. aztán nézegettem a kisállatot, hogy milyen cuki. adtam neki céklát is és megpróbáltam megtanítani neki, hogy ha az otthona felé mutatok és azt mondogatom, h menj be a helyedre, tettem be neked finomat, akkor ezt értse meg és tegyen is így. idővel mindig bemegy egyébként tényleg, szóval nem tudom, lehet, hogy érti. aztán tömtem töpörtyűt graham kenyérrel. kiolvastam az internetet. kivágtam papírból ezt-azt. nézegettem az ezt-azt és nagyon tetszik. megnéztem a barátokköztet. a nagymamámtól elhozott ótvar, bizsergető lábáztatóra még nem bírtam rávenni magam és szerintem ma már nem is fogom. kínlódni viszont kínlódok rajta, h csak kéne használni, ha már elhoztam. olvasnék, de nincs mit, hisz visszaadtam mindent anyukájának. bosszankodtam egy újabb kört azon, h minek adtam vissza és hogy hogy hazudhatott ő ez ügyben (később mondom). történtek ma dolgok vele, de nincs kedvem leírni, mert leszakad már az én pofám is, komolyan. de csak meg kell írni, mert el fogom felejteni. de először, konkrétan unalomból, ki fogom nyitni a pár napja pánikszerűen vásárolt bort. aztán attól hátha alszom egy jót legalább. kár, h nem vagyok az a zenehallgató fajta, mármint aki a rádión kívül hallgat. mert most tetszene vmi zene. csak keresgélni, ezzel bíbelődni lusta vagyok.