tényleg

ahogy vmit leírok ide, azonnal jön az ellenkezője. eléggé unom már. egy dolgot kivéve. kb ezerszer írtam már le, h sose válik el és hát ez eddig így is maradt, és attól tartok így is fog: sose válik el.

szóval tagnap, bár nem részleteztem, de volt itt minden szex címén és ő volt nagyon bepörögve és én több akadály ellenére is mindent megtettem és örültem is neki, nagyon jó volt. így utóbb be kell vallanom, h csókolózni talán nem annyira akaródzott neki, de mivel én meg 'ragaszkodtam hozzá', volt. tudom, h ez ilyenkor azért van, h némi távolságot tartson és bár alapból nyilván nem esne jól, felfogom, h ebbe a mi béna viszonyunkba ennek bele kell férnie időnként. ez is csak a mai nap fényében bánt inkább, utólag. ma ugyanis az volt, h feljött és több hónap után ma újra főztem neki kedvesen, aranyosan, finomat. aztán netezett én olvastam és hirtelen nagyon megkívántam és azonnal akartam is volna, de visszautasított. hát azóta is emésztem. a nyomorult lelkiismeret furdalására hivatkozott, mint már jópárszor, csak eddig úgy próbáltam magam védeni az ilyen sérelmek ellen, h ha éreztem, h ez van nála épp (észre lehet venni a viselkedésén), akkor fel se hoztam a dolgot, vagy hamar ugrottam, ha mégis felhoztam volna, vagy volt már belőle durca és megbántódás is (talán egyszer). de most vhogy nagyon rosszul érintett, és hirtelen tényleg furán éreztem magam a tegnapiak miatt, ahol mint egy őrült esett nekem és elég határozott elképzelései voltak, ma meg, mikor én szeretném, akkor nem lehet. és akkor addig feszegettem ezt az egészet, meg meg is bántódtam és elvonultam a paplana alá (egy gyerek és nem tud vigasztalni, azt is csodálom, h egy idő után utánam jött), míg beszélgettünk róla. semmi újdonság, sokat gondolkodik, nem lehet így élni, csak mindig elcsábul. én nem csábítgatom különösebben (azt hiszem), csak nyilván kéznél vagyok és tényleg tőle függ mit tesz és mit nem. nem én erőszakoskodom. szóval csak magát okolhatja, bármi történik is. és  mindig győzködi magát, h be kell fejeznie, csak nem bírja. ez ugye azért is lenne extrém köcsögség, mert kb egy hete ott voltam, h legyen vége és teljesen bepánikolva visszacsinálta, úgyhogy hagyjunk már engem ezzel a lelkiismereti problémakörrel. lefosom. nem érdekel. oldja meg. eddig tekintettel voltam rá, de már nem érdekel, nem az én problémám. csak ő tud megküzdeni vele. de velem ezt csinálni nem lehet. ez már nem szimplán nem fair, ez  már ultraszemétség. a végén úgy megsajnáltam magam és annyira dühös voltam, h azt kívántam neki fennhangon, h ne nyúljon hozzá többet a felesége (szerinte azt nem lesz nehéz, mert így sem történik nagyjából semmi) és közöltem azt is, h ha velem ezt a férjem csinálná (természetesen, h a a férjem lenne nem csinálná), fognám magam és dühből rohannék el azonnal dugni (bocsánat) valakivel. tényleg így éreztem akkor, de vele pl ezt nem csinálnám meg, mert tudom, h másnap megbánnám, meg engem nem a szex hiánya dühített fel ennyire (bár az is nyilván), hanem a visszautasítás borzasztó érzése. ha a férjem folyamatosan visszautasítana, akkor nem tudom mit csinálnék, mert alapvetően nem szerepel semmilyen terveim közt a megcsalás, de kizártnak tartom, h egy életen át el tudnám viselni a visszautasítás lelki borzalmát, a szex és szeretkezés hiányát. nem tudom mit csinálnék. és itt új posztot kezdek, mert már most kezelhetetlenül hosszú vagyok és egy picit más szemszögből szeretném ugyanezt ragozni tovább.