tényleg

folyt.köv. az előző poszthoz. tehát most a mi konkrét esetünket, ami azért elég speciális, félretéve, az a kérdésem így bele a nagy világba, hogy hogy lehet hosszú távon a folytonos visszautasítást ép ésszel kezelni. legyen a visszautasított akár férfi, akár nő. én mindkettőre tudok példát a baráti körömből és mindkettő borzalmas és vannak, akik már szakítottak pontosan emiatt, vannak akik együtt vannak még mindig. a visszautasításnak biztos ezer oka lehet, köztük sok olyan, ami elfogadható, vagy ha nehezen is megy, de el kell fogadnia a másiknak. mondjuk betegség, vagy néha fáradtság, vagy még ritkábban, csak nincs kedve a másiknak, vagy tudom is én. én nem szoktam nemet mondani. de napi rendszerességgel felhozni vmit nekem felfoghatatlan és elfogadhatatlan. és nem is hiszem, h ezt meg lehet tenni a másikkal. vagy meg lehet tenni, de akkor ne pislogjon senki, h megcsalták. most abba nem megyek bele, h mondjuk már bele vannak csavarodva vmi spirálba, ami mondjuk olyasmi, h pl a nő mittudomén min megsértődött három éve és akkor nem szexelt emiatt, aztán nem lett rendezve a probléma és azóta még pár százszor megsértődött újra és már csak azért sem enged semmit, mert ilyen helyzetekhez szerintem külső segítség kell, aztán az vagy segít, vagy nem. én arról beszélek, h mondjuk nincs semmi extra, csak simán visszautasítódik az egyik fél. az milyen borzasztó lehet? hogy lehet azzal megbékélni? mit kell csinálni? mit lehet csinálni? hogy kell túlélni? én már most kikészültem és nem értem, h lehet ezt rendszeresen elviselni. ne csináljon ilyet senki, mert nagyon rossz a másiknak.