tényleg

nem vagyok tompa, viszont olyan furán létezem pár napja. nem érzem az idő múlását, elnagyoltan látok és hallok (nem tudom ezt jobban megfogalmazni), borzasztóan vezetek, lassított felvételben reagálok, hülyeségeket csinálok, kész horror. a borzalmas idő sem érint semmilyen szinten, észre se veszem, h esik, vagy nem, h hideg van, vagy meleg. és lelkileg sem érint meg semmi. ez a legfurább, mivel amúgy meg ugye mindent túlreagálok most már jó ideje. így eshetett meg, h egyszerűen nem érint meg semmilyen szinten, amiket a nőről mondott ma és talán tegnap is, már nem is emlékszem. hallom, értem,, megjegyzést is fűzök mindenhez, de nem ugrik közben görcsbe a gyomrom és nem feszül kőkeménnyé a hátam. elég fura érzés. kívánsci vagyok meddig lesz így. meg arra is, h mitől, de ez sose derült még ki számomra. volt már ilyen máskor is ugyanis. na és akkor amiket megtudtam. most vasárnap óta megint szar minden, mert el merte vinni a gyereket családi szülinapra a szüleivel, unokatesóival és ettől megőrült a nő. sztem be fog kattanni, jegyzem meg csöndben. és emiatt jeges a viszonyuk. és ő kérdezgeti, mint mindig, h miakurvaannya baja van, h gondolja a dolgait. válasz semmi, vagy rosszabb esetben szidja a szüleit, de úgy, ahogy még nekem hallgatni is bántó, nem tudom ő h viselheti el és hogy hoyg engedheti ezt egyáltalán. bár persze kérdés, h  mit tud csinálni. semmit, ha nagyon belegondol az ember. már ha a válás nem jöhet szóba. aztán arra megy rá, h szereti-e. igen. szerelmes belé. és most még azzal a részlettel is bővültek ismereteim (mert kérdezgettem, hogy de ilyenkor mit csinál, meg hoyg mondja, meg így, meg úgy - tudom, nem vagyok ép elméjű, de ez most egy ilyen bezsélgetés volt), hogy megfogja az arcát, közelről nézi szerelmes szemekkel (?) és azt mondja, nagyon tetszik neki (?) és szereti és szájon csókolja úgy, h összecsücsöríti a száját az arcával együtt. na, most akkor már mindenki tudja hogy. aztán lefekszik aludni. semmilyen más kérdésre nem válaszol semmit, de annyit se, h menj a fenébe a kérdéseiddel, nem akarok rájuk válaszolni. egész egyszerűen csak nem reagál és nem néz rá. én ezt el sem tudom képzelni, h ez mégis h zajlik élőben. nekem a mániám, h ha kérdeznek, akkor válaszolni kell. ő is csinálja ezt velem néha, és mindig őrült hiszti lesz belőle. a nő által egyrészt visszakapja, amilyen ő, másrészt végre látja milyen baromira idegesítő és h ő se érti, ha neki nem válaszol vki. ő mondjuk annyit szokott mondani, h hagyjam már a kérdéseimmel (ilyenkor egyébként kivétel nélkül követelőzve kérdezgetem hülyeségekről, amikre mondjuk akarnék választ, persze,d e azért belátom, h nem feltétlenül lehet rájuk válaszolni.) szte ez így kb oké, sztem mondjuk nem, de azt nehezményezi, h a nője ennyit se. semmit bakker. semmit nem szól. nagyon durva. és aztán én persze kérdeztem, h ő mit reagált a szerelmes nézéses performanszra és hát azt, h nézett értetlenül, mert hát ha szerelmes belé, akkor nyilván nem viselkedik úgy, ahogy, nem szólt semmit, aztán tv-t nézett és aludt.